- Szemétláda! - üvöltöttem torkom szakadtából és még belevertem egyet aprónyi öklömmel a bejárati ajtó kemény ébenfájába. Ez is csak nekem fájt. Ezt nem teheti velem! Hogy képzeli ezt? Semmi nincs nálam és többet még a ház közelébe se jöhetek. Esküszöm megölöm ezt a rohadt denevért. Engem kitesz. A saját házamból. És mikor megkérdeztem miért, a válasza csupán annyi volt, hogy csak. Mi az, hogy csak?! Hát legalább olyan dologért dobjanak ki a saját otthonomból, amit el is követtem. Darren meg csak hazajön, eljátsza az idegbeteg vadbarmot, aztán kitalálja, hogy semmi keresni valóm itt és minden ami a házban van, az az ő tulajdona. Ami pedig rajtam van, azt csak azért nem veszi el, mert nem akarja, hogy ruha nélkül kelljen az utcán mászkálnom. Mondhatom nagyon rendes. Kíváncsi leszek a fehérneműimmel mit fog kezdeni. Húzza őket a fejére, aztán látogasson el egy transzfesztita bárba. Pont az való annak az idétlen seggfejnek.
Feldúltan hopponáltam el a ház elől, így nem voltam teljesen tudtában annak, hova is megyek. Se pénzem, se semmim, mert Darren képes volt és megfosztott néhány vámpír képességemtől. Hogy lehet ennyire aljas dög? Ahogy kinyitottam szemeimet, és alaposabban körbe néztem, rájöttem, hogy az Abszolúton vagyok. Remek. Háh! És ki lakik az Abszolúton? Na ki? Sebastian. Már csak elő kellene kerítenem. Segítenie kell. Meg fogom keseríteni Darren Welles életét. Lassan sétáltam a hóesésben, és próbáltam visszaemlékezni az utolsó alkalomra, mikor Sebastiannál jártam. Csak két napja volt, de annyira ittas állapotban voltam, hogy arra sem emlékszem, hol hagytam el a kedvenc cipőmet.
Aztán valahogy mégis csak ráakadtam a házra, ahol lakott. Az ajtóhoz sétáltam és kopogni kezdtem, amíg valaki nem jött az ajtóhoz.
- Sebastian, nyisd ki az ajtót - szóltam a srácnak, de hangom parancsolóan csengett, inkább mint kérlelően. Soha nem alázkodtam meg férfi előtt. Nem is most fogom elkezdeni. Elég sok mindenen mentünk át ketten, éppen itt az ideje, hogy segítsen nekem.
- Sebastian, Zoe vagyok. Engedj már be - dörömböltem tovább az ajtón. - Darren kidobott... - leheltem halkan, mikor végre kinyílt az ajtó és Sebastiannal találtam szembe magam. - Engedj be - parancsoltam rá, de mielőtt bemehettem volna, kezével megakadályozta, hogy bemenjek.
- Most ne szórakozz. Segítened kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése