- Mit csinálsz? - visítottam fel, mikor láttam, hogy a telefonomat egy hanyag mozdulattal földhöz vágta. Most ez normális? Mióta ideértünk, valami nála elpattant és teljesen kicserélték. Mintha nem is az apám lenne. Nem is értem. Az én apám soha nem mondott volna nekem olyat, hogy most pedig takarítani fogsz. Sőt. Meg se fordult volna a fejében ez a szörnyűség, hogy nekem kellene a kezembe vennem a takarító eszközöket.
- Hát nem fogod megmondani, hogy hova menjek - jelentettem ki felhúzott szemöldökkel, és ledobtam magam a kanapéra. Én egész biztosan nem fogok takarítani.
- Már megcsináltad nem? Minek fenyegetsz olyan dolgokkal, amikbe már majdnem belenyugodtam?! - kérdeztem ártatlanul. Persze, én egyáltalán nem nyugodtam bele, hiszen most is azon gondolkozom, honnan szerzek egy ügyvédet, aki kevés pénzért és feketén fog nekem dolgozni. Valakinek a papírokat is kel intézni, ha külföldre akarom küldeni az új dögöt.
- Nem nyúznál meg. Ahhoz túlságosan szeretsz - rebegtettem meg tündérien pilláimat. Azt hiszem, most már minden lehetőségemet kijátszottam. Ja nem. Még van egy. - Miért nem Jesse takarít? Ő hol van ilyenkor? Miért nem utána mentél, hogy visszahozd? Miért nem neki bizonyítasz? Hm? Miért velem kell végeztetni a piszkos munkát, amit természetesen nem végzek el... Jesse hozzá van szokva ehhez. De én... még pálcával sem tudok takarítani. Soha nem volt rá szükségem. Mindig megcsinálták helyettem. Ezután sem szándékozom elsajátítani, e bűbájokat. Csináld te ha zavar - vontam meg hanyagul vállam és eldőltem a kényelmes kanapén, majd bekapcsoltam a tv-t és kerestem volna valami normális műsort. Ha lett volna. Sehol egy normális zene csatorna. Megbolondulok.
- Apa, hányason van a Varázs Viva? Fontos lenne nézem, ma derül ki, ki fog bejutni a döntőbe - magyaráztam nagy hozzáértéssel, és folyamatosan kapcsolgattam az adók között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése