Seb
- De igen is tehetsz arról ,hogy önző vagy. És annyira rosszul meg a jóslásod, hogy mikor mit fogok csinálni. - Nincs igaza. Ez hülyeség ,ha valakinek testvére születik ,az semmit sem gátol. Én még úgy nagyjából emlékszem rá, de semmi olyan nem volt ,hogy el lettem volna hanyagolva. Ez baromság és kész.
- Rebecca, hülyeségeket beszélsz. Ismerlek én annyira ,hogy bármikor csak a picivel foglalkoznék ,te mindig ott leszel és kitúrod. Ilyen körülmények között pedig aligha lehetnél elhanyagolva. Te azt sosem hagynád. -- Küldtem felé egy ellentmondó vigyort. Hát igen ő az aki mindig arra törekszik ,hogy sose legyen kiszorítva és mindig a középpontban lehessen.
- Túl jó apa? Bele sem merek gondolni milyen lehet a rossz apa. - Na jó azért azt valljuk be ,hogy mindig mindent megkaptak. De azért ott az a 200év. Huh.Hát igen remek adottságai ,,aminek köszönhetően mindig sikerült elérnie nálam a célját, hát azok sajnálatosan mindig megmaradtak. Bűntudatom lett. És már kezdtem volna neki hinni. De inkább megráztam fejem és magamhoz vettem az irányítást.
- Miért kell neked mindent megnehezítened? Rosszabb vagy mint Zoe. Elhiszed nekem ,ha most azt mondom ,sokkal jobb lesz neked és nekem is ,mintha ketten elmennénk? Öten leszünk ,mint egy család. De majd meglátod. - Öleltem át a lányt...
Jess
Figyeltem ahogyan anyám szemei könnybe lábadtak és a cseppek sűrűn utat nyertek maguknak és lecsúsztak bőrén. Nem csodálkoztam ,amikor az ablak felé fordult. Mindig ezt csinálta. Egyszerűen ráösszpontosított valamire és olyankor úgy érezte egyedül van. Hát ez segített neki, mivel nem szeretett az érzéseiről beszélni. Ezt a szokását néha én is átszoktam venni ,mert valóban könnyebb így kiengedni magunkból fájdalmunkat.
- Hát ha már rajtad van az a jel, akkor az örökre szól. Vagyis elvileg. - Gondolkoztam hangosan. Mert a sima vámpíroknak nem lehet gyerekük. Zoe viszont különleges ilyen téren.
- Igen. Ha Sebastian valamit kitervel akkor nem lehet meghiúsítani. Épp eléggé ismer már ahhoz ,hogy tudja mivel győzzön meg. De mivel sikerült neki így te is szeretnéd. - Ezek a monoton szövegeim. De mit csináljak ha semmi értelmeset sem tudok kinyögni? Hát akkor mondjuk a tudományt. Ha már okosnak születtem ,akkor kihasználom. Elmosolyodtam mikor magához szorított, így olyan kis törékenynek tűnt. Mintha én lennék a nagy erős védelem ,ő meg a kicsi akit bántani akarnak. Hát régen még fordítva volt.
- Szívesen. Mindenki tudja ,hogy a szíved a helyén van. Mellesleg remélem lány lesz. Mindkettőtöknek éppen elég fia volt márt. Most az egyszer Rebecca is osztozhat. - Hát igen ezt muszáj volt leszögeznem. Én is lehetek kicsit féltékeny...
- De igen is tehetsz arról ,hogy önző vagy. És annyira rosszul meg a jóslásod, hogy mikor mit fogok csinálni. - Nincs igaza. Ez hülyeség ,ha valakinek testvére születik ,az semmit sem gátol. Én még úgy nagyjából emlékszem rá, de semmi olyan nem volt ,hogy el lettem volna hanyagolva. Ez baromság és kész.
- Rebecca, hülyeségeket beszélsz. Ismerlek én annyira ,hogy bármikor csak a picivel foglalkoznék ,te mindig ott leszel és kitúrod. Ilyen körülmények között pedig aligha lehetnél elhanyagolva. Te azt sosem hagynád. -- Küldtem felé egy ellentmondó vigyort. Hát igen ő az aki mindig arra törekszik ,hogy sose legyen kiszorítva és mindig a középpontban lehessen.
- Túl jó apa? Bele sem merek gondolni milyen lehet a rossz apa. - Na jó azért azt valljuk be ,hogy mindig mindent megkaptak. De azért ott az a 200év. Huh.Hát igen remek adottságai ,,aminek köszönhetően mindig sikerült elérnie nálam a célját, hát azok sajnálatosan mindig megmaradtak. Bűntudatom lett. És már kezdtem volna neki hinni. De inkább megráztam fejem és magamhoz vettem az irányítást.
- Miért kell neked mindent megnehezítened? Rosszabb vagy mint Zoe. Elhiszed nekem ,ha most azt mondom ,sokkal jobb lesz neked és nekem is ,mintha ketten elmennénk? Öten leszünk ,mint egy család. De majd meglátod. - Öleltem át a lányt...
Jess
Figyeltem ahogyan anyám szemei könnybe lábadtak és a cseppek sűrűn utat nyertek maguknak és lecsúsztak bőrén. Nem csodálkoztam ,amikor az ablak felé fordult. Mindig ezt csinálta. Egyszerűen ráösszpontosított valamire és olyankor úgy érezte egyedül van. Hát ez segített neki, mivel nem szeretett az érzéseiről beszélni. Ezt a szokását néha én is átszoktam venni ,mert valóban könnyebb így kiengedni magunkból fájdalmunkat.
- Hát ha már rajtad van az a jel, akkor az örökre szól. Vagyis elvileg. - Gondolkoztam hangosan. Mert a sima vámpíroknak nem lehet gyerekük. Zoe viszont különleges ilyen téren.
- Igen. Ha Sebastian valamit kitervel akkor nem lehet meghiúsítani. Épp eléggé ismer már ahhoz ,hogy tudja mivel győzzön meg. De mivel sikerült neki így te is szeretnéd. - Ezek a monoton szövegeim. De mit csináljak ha semmi értelmeset sem tudok kinyögni? Hát akkor mondjuk a tudományt. Ha már okosnak születtem ,akkor kihasználom. Elmosolyodtam mikor magához szorított, így olyan kis törékenynek tűnt. Mintha én lennék a nagy erős védelem ,ő meg a kicsi akit bántani akarnak. Hát régen még fordítva volt.
- Szívesen. Mindenki tudja ,hogy a szíved a helyén van. Mellesleg remélem lány lesz. Mindkettőtöknek éppen elég fia volt márt. Most az egyszer Rebecca is osztozhat. - Hát igen ezt muszáj volt leszögeznem. Én is lehetek kicsit féltékeny...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése