- Most miért vagy szegénnyel ilyen? Szimpinek tűnik. - Küldtem egy vigyort Becca felé. Hát igen, imádom az ilyen lányokat. Oly mértékben felviszik az egekbe az egómat, hogy szinte én is utána szállok. De hát természetesen megértem. Ki ne nézne így egy "Istenre"? Na te jó ég... Arcomról olyan szépen tűnt el a vigyor, mikor felfogtam mire is céloz Rebecca. Most komolyan azt hiszi ,hogy nem lesz testvére? hát én nem akarok a jónak elrontója lenni ,meg minden. De erről még álmodnia se szabad. Én hoztam egy döntést ,azt pedig nem fogom megváltoztatni. Ha tetszik neki, ha nem. Meg kell tanulnia ,hogí nem minden körülötte forog. De ha rajtam múlik ,hát akkor legyen egy jó napja. Ki nevelte ezt a lányt? "Csak Te, Zoe meg Én, meg... néha Jesse..." Na hát ezt már nem bírtam ki röhögés nélkül. Rebecca nincs ám elszállva. Áh, dehogy is.
- Nem tudom... - Ez tisztára úgy hangzott, mintha zavarba lennék. Pedig nem is igaz. Csak ,most így jött. Hát azért valljuk be szép látvány volt, ahogyan belökdösött a szobájába és már izgatottan dobálni is kezdte a ruháit bőröndjébe. Na, mi lenne ha benyögném ,hogy "Bocsika ,de azért lesz kis tesó" Hát tuti repülnék. Na jó engem szeret, elméletileg nem bántana. Na jó, felsóhajtottam és talán elszántam magam.
- Becky, miért kell neked mindent megnehezítened? Senki nem vetetett el senkit. Szóval öten vagyunk. Ezt pedig fel kell fognod. Rendben? - Gugoltam le a lány mellé. - Kérlek értsd már meg. Tudod ,hogy szeretlek. Öleltem meg, de félő volt ,hogy mindjárt eltaszít.
- Szóval ő a pasid? És én nem is tudtam róla? - Hallottam egy hisztis hangot magam mögül. Jajj ez nem lett még öngyilkos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése