Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. december 12., vasárnap

Sebastian

- Ugyan úgy - Bólogattam ,vigyorogva. Szerintem akkor is így a jó és erről úgysem tud lebeszélni. Kevés ő ahhoz. de most őszintén, végre komolyan venném ezt az egészet és megpróbálnék tenni valamit. Ebbe mi a baj. Hja, hogy Zoeval még nem közöltem. Ne hisztizzen már ennyit. Még mindig nem értem mire jó. Én vagyok a főnök,és ha én azt mondom megtartjuk ,akkor meg lesz tartva.
- Jól mondod, egy kurva fogja nekem szülni. Hiába keresed a kulcsot nincs itt. - Mondtam Zoenak és határozottan megfogtam két vállát.
- Zoe eddig is kibírtad. Nyugodj már meg. Esküszöm segítek mindenbe. Bizonyítani akarok. És fogok is ,de ha nem hagysz szóhoz jutni akkor teljesen feleslegesen állok itt. Ennyi erővel a falnak is beszélhetsz. Megtartjuk. És felneveljük. És leszarjuk Darrent és mindenkit. Na lenyugodtál? - Kérdeztem a lánytól és megcsókoltam. - Rég voltál már terhes. - Húztam végig karomat a hasán, ami még egyáltalán nem domborodott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése