Rebecca

- Mi vaaaaan? - kiáltottam fel a leghisztérikusabb hangomon, ami valaha is kijött torkomon. - Jesse, nézd már meg a naptárat. Ugye még nincs április elseje? - kérdeztem reménykedve, de aztán elég volt kinéznem az ablakon, és a sűrűn hulló hópelyheknek köszönhetően, teljes mértékig megbizonyosodhattam, hogy a tél közepén járunk.

- Születésnapom sincs, se Jesse-nek. Nem kell ugratni minket - közöltem szemöldökráncolva szüleimmel, miközben átsuhant agyamon, hogy mi van, ha... De nem, az teljességgel lehetetlen. Még hogy ezek ketten megint összehoztak volna egy újabb gyereket? Apám nem impotens? Én úgy emlékszem, Zoe ezt mesélte még pár hónappal ezelőtt. 

- Apa te impotens vagy, Zoe, Te meg túl öreg - mondtam nekik nevetve, de rá kellett jönnöm, hogy még mindig úgy néznek ki mint mi. És ha apám tényleg impotens lenne... akkor mi se lennénk itt. Hazudott! Anyám hazudott! Pedig mennyivel nyugodtabban aludtam el, mikor megtudtam, hogy apám révén nem lehet több testvérünk. Nem kellett éjszakánként, elalvás előtt azon szurkolnom, hogy ne essen Zoe teherbe! Erre most hol járunk? Hogy gyerekük lesz. Ezt nem hiszem el! 

- Apa mi lesz velünk? Hiszen, nem lehet még egy gyereketek. Az mindent tönkre tenne! Így is olyanok vagytok mint a fiatalok! Nem vagytok felelősség teljesek! Hogy tudnátok felnevelni ennyi év után egy gyereket?! Nem értetek hozzá. Nem lehet még egy testvérünk! Nem és nem! Miért kell mindig ilyen hülyeséget csinálnotok? Nem vagyunk elegek nektek? Magatokról, sem tudtok gondoskodni. Az egyikőtök még férjnél van. Mi lesz egyáltalán? Csapot papot otthagysz Zoe? Vagy hogy gondoltad? Majd kettős életet fogsz élni? Jesse? Neki milyen élete volt? Két tizenéves kölyök próbálta felnevelni. Ti nem vagytok szülőnek valók, nem tudok gyereket nevelni.- hát igen, most biztos, hogy kibuktak belőlem a szavak. Már az sem érdekelt, hogy Zoe a sírógörcs határán van, és hogy olyan fájdalmasan néz rám, mint még talán soha. Ilyen féltékenység még soha nem mardosott belülről. - Utállak mind kettőtöket - kiabáltam, majd kiléptem a bejárati ajtón és hátamat a falnak vetettem és elkapott a sírás.