Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. december 7., kedd

Sebastian

- Nekem van pénzem ,de az nem azt jelenti ,hogy el foglak tartani... Na jó ,csak amíg Darren elhúz. - Egyeztem bele végül. De rendes lettem. Így már aztán komolyan felülmúltam a tökéletességet. De egy kincs vagyok.
- Halljuk. - Céloztam mondatára. Na erre kíváncsi vagyok. Hajrá Zoeka.- Nem nem tudom. - Tudja ,hogy tudom ,de hallani akarom. Mi az ,hogy nem akarja elmondani? Na végre.
- Pedig én kedves akartam lenni. - Sóhajtottam fel, miután leszólta azt ,hogy nem nevettem ki. Számat mosolyra húztam. Na most alázzuk meg. Csak egy ici picit.
- Oké ,örülök ,hogy ezt tisztáztuk. Akkor én is közlöm.... soha nem szerettelek. Mindig csak szórakoztam veled ,mert tudtam te szeretsz. Ennyi. - Néztem rá kissé lenézően ,szám pedig még mindig felfelé kanyarodott.
- Most bebuktál. És jól megaláztad magad. Komolyan azt képzelted ,hogy szeretlek? Pont téged? Ugyan már. Annyi jó nő közül ,pont téged? Ezt ugye magad sem gondolod komolyan? - Kérdeztem gúnyosan. Igen pont őt szerettem ,de ezt neki nem kell tudnia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése