Tönkre ment az életem. Minden kártyaváram, amit hosszú évek alatt, igaz, hogy inoga lábakra ugyan, de felépítettem, most összeomlott. Nincs tökéletes előéletem. Valamit nagyon elrontottam. Merlin nem bottal ver. Hát, engem most ezzel büntet. De nem tudom, hogy mi lenne az, amit másképpen csinálnék az eddigi életemben. Az az igazság, hogy semmin nem változtatnék. Hiszen ez vagyok én! És nem kellene semmit sem szégyellnem, hiszen, ha bármin is változtatnék, az már nem én lennék. És vannak még, akik így szeretnek. Hirtelen senki nem jut eszembe, de biztos vannak.
- Szívességet tennél - húztam el keserűen rózsaszín ajkaimat, miközben ráemeltem könny áztatott arcomat. Mit fogok kezdeni ezek után magammal? Te jó ég, hiszen én még életemben nem dolgoztam. Na jó, talán ügyvédként két évig. De már azt sem akarom csinálni, meguntam. Nem vagyok ügyvédnek való. Túl hosszúak a kihallgatások, és nem is értek sokszor egyet a védenceimmel.
- Mi? - kérdeztem megbotránkozva, és csak pár percnyi fáziskéséssel viszonoztam csókját. Valami ismerős vette át felettem a hatalmat, mintha ismét a múltban lennénk. Mikor még tényleg csak tizenévesek voltunk. Hiányzott az akkori életem. És hiányzott az akkori énem. A végén belemosolyogtam csókunkba, majd végig hallgattam amint fényezi magát. Ezt nem hagyhatta ki, hiszen nem is ő lett volna.
- Kinek kell Darren? - kérdeztem némi keserűséggel. - Mikor van egy ilyen egoista, sexy, rettentően észveszejtő vámpeszom - vigyorodtam el, és talán most az egyszer megérdemelte, hogy én is mondjak róla néhány jó tulajdonságot. De még mindig nem tudtam elképzelni, hogy komolyan is gondolja-e, amit mondott. Hiszen egy órája még azt mondta, hogy soha nem szeretett. Most viszont megint úgy csókol, mintha az élete múlna ezen az egy testkontaktuson. Közelebb bújtam hozzá, és miközben átfontam karjaimat nyakán, elváltam tőle és reménykedve néztem fel rá.
- Tényleg szeretsz? - simítottam végig arcán, apró tenyeremmel, majd összekulcsoltam ujjainkat. De annyira ismeretlen volt a helyzet. - Mert én komolyan gondoltam... és még mindig úgy gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése