- És te igen okos mit csináljak? Már ég. Úgyis tönkrementek. Akkor meg? - Szóltam neki vissza. Oké lehet elvetettem a sulykot ,de akkor is, miért unatkoznék? Figyeltem Zoe hisztérikus kirohanásait. Én meg csak álltam mint aki jól végezte dolgát. De milyen jó látvány lehetett már. A tűz sajátos lobogása, mögötte pedig én. De jó ,hogy nincs modellügynökség a közelbe. Hiába a misztikus lények általában kint laknak a dzsindzsába. De hát ez van. Megrántottam magam és zsebre dugott kezekkel odasétáltam a lányhoz és lekuporodtam mellé.
- Öljelek meg? - Húztam fel szemöldököm. Hát azért megölni nem szeretném. De jó ,ha néha fájdalmat okozok neki. - Miért nem? - Kérdeztem vissza és belenéztem könnyektől csillogó szürke szemeibe.
- A Merlinbe már... Zoe szeretlek. - Suttogtam a lánynak, ajkaink pedig valósággal összetapadtak. Igazat mondtam. Akkor hazudtam ,amikor azt mondtam nem szerettem soha.. Óh, dehogynem. Még most is szeretem.
- Nem lett oda mindened. Van egy okos, kedves, megértő, rendes, helyes, tökéletes, briliáns, csupa jó tulajdonságokkal megáldott, szerény vámpeszod. És nem Darrenre gondoltam. - Mondtam neki csókunk után és ismét megcsókoltam. Most nem azért volt tökéletes a csókunk ,mert el akartam csábítani és azt akartam ,hogy belássa ,hogy szeret. Hanem azért ,mert most igazán a szívemből adtam. Ahogy az ajkunk, a nyelvünk összeért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése