Most már csak azt nem értem ,miért nekem kell mindent csinálni. Figyeltem ahogy Jesse eltűnik a lépcsőnél ,majd határozottan bekopogtam az fa ajtón. Na szép egyedül maradtam. Habár ezt talán megoldom magamban is. Az ajtó kitárult előttem és egy fiatal lány állt az ajtóba. Hát én nem őt keresem. Miért nem mondta nekem senki ,hogy Rebecca nem egyedül lakik? Na, mindegy is.
- Heló. Rebecca itthon van? - Milyen furcsa megkérdeznem ,hogy "itthon". Lehet ,hogy nem is azt kellett volna kérdeznem.
- Szia. - Nézett rám hosszú szempilláit sűrűn rám rebesgetve. Egy mosoly csúszott végig ajkaimon. Mjre egy sóhajtással válaszolt. - Milyen Rebecca? - Na ez is összeesne ,ha most hozzáérnék. Komolyan, azt várom ,hogy a nyála csorogni kezdjen. - Jah, igen itthon. - Rázta meg kicsit magát. Jóféle emberekkel lakik együtt a lányom. Tényleg, vajon tudhatja ,hogy ilyen cukimuki faterja van a barátnőjének? Tuti nem.
- Akkor szólnál neki? - Kérdeztem selymes, de mégis férfias hangomon.
- Rebecca! - Kiáltotta. Nah, hát így én is szólhattam volna neki. Na jó, most már unom a bámulását. De annyi esze már nem lenne ám ,hogy behívjon vagy valami. Dehogy, inkább álldogálunk a küszöbnél. Fantasztikus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése