Zoe

Fáradtan nyitogattam elnehezült szempilláimat. Az első dolog, amit megláttam, az nem más volt, mint Sebastian Acerlot meztelen felsőteste. Valahogy még mindig nem sikeülr hozzászoknom a látványhoz. Nem mintha pár évszázaddal ezelőtt nem ugyan erre ébredtem volna, de furcsa volt. Óvatosan kikászálódtam az ágyból, majd valahogy eljutottam a fürdőszobáig. Végtagjaim elnehezültek, és forgott előttem az egész világ. Muszáj volt megtámaszkodnom az ajtó félfában, de még így is félő volt, hogy lábaim összecsuklanak. Biztos, csak elkaptam megint valami betegséget. Már meg sem lepődök ezen, hiszen mióta nem iszom vért egyre többször érzem magam erőtlennek. De most.. Ilyen erős hányingert nem éreztem azóta, hogy... Nem, nem. Biztos, hogy nem. Egész biztos, hogy nem. Ugye nem? Ijedten néztem tükörképemre, és szám elé kaptam a kezemet. Próbáltam megnyugtatni magamat, de nem nagyon sikerült. Az első ruhadarabokat, amiket találtam magamra kanyarítottam, majd már csak azt lehetett hallani, hogy bevágom magam mögött a bejárati ajtót. 

Fél óra múlva, kipirult arccal, kezemben egy teszttel léptem be a házba. Még nem ébredt fel. Addig jó. Viszont azt már kétlem, hogy arra sem kelt volna fel, ahogy bevágtam a fürdőszoba ajtóját. Tíz perc múlva kezemben a teszttel, kisírt szemekkel ültem a mosdó pultján. Egyelőre még fel sem fogtam, hogy mi történt. MÁR MEGINT. Nekem erre nagyon nem volt szükségem. Sebastianra se lett volna szükségem. Már megint tönkre tette az életemet. Harmadszorra. Mielőtt felkel, elmegyek és elvetetem. Nem fogom ugyan azt az utat végig járni. Esélytelen. Remegő lábakkal szálltam le a pultról, majd miután arcomat megmostam, az első kezembe kerülő tárgyat a falhoz vágtam. Elegem van. Mégis hogy az istenbe történhetett ez? Biztos, hogy már megint szándékosan csinálta. Ébredjen csak fel, kinyírom. Egészbiztos, hogy soha többet, még hozzám érni sem fog. 

Ahogy kiléptem a fürdőből, már nem feküdt az ágyban, de nem is láttam hol van. Mivel a lábamat sikeresen elvágtam egy üvegpohár szilánkjával, egy vékony vércsíkot húztam magam után. Remek. Csak ez hiányzott. 

- Reggelt - köszöntem undokul Sebastiannak, majd már vettem is kabátomat. - Majd jövök. - Nyitottam volna ki az ajtót, de az zárva volt. - Hol a kulcs? - kérdeztem idegesen, és próbáltam leplezni, hogy legszívesebben megölném.