Bántam amit mondtam neki ,de még is kétségtelenül jó nap ez a mai. Hiszen Zoet megaláztam. Hogy az miért jó? Magam sem tudom, de akkor is jó és kész. A másik pedig egyáltalán nem tud nekem hazudni és hiába mond bármit ,tudom ,hogy szeret. Na ez viszont egy óriási pozitív pont. Most pedig ő dönt. Habár nem igazán hinném ,hogy kibírnám ,azt ,hogy soha többet ne is lássam. De felesleges ezen törnöm az agyam, mivel éppen most gátolta meg ,hogy elmenjek.
Szemeit fürkésztem ,ahogyan ő az enyémet. Olyan volt mintha aludnék. Nevetséges ,de komoly. Olyan érzés mint mikor valaki alszik. Mindene kikapcsol, a szíve kivételével. Talán elhinném, talán nem. De felesleges ezen gondolkodnom ,mert már megint nem volt képes választ adni, ennyit erről.
- Oké, nálam aludhatsz. De nem kötelező holnap elmenned. Ha akarsz maradhatsz. - Mondtam a lánynak arcom pedig elfordítottam és ismét otthagytam volna, de mégsem tettem. De mivel túl kínos a csend valamit be kéne nyögnöm.
- Aglegény élet. Az hát. évesen. De ha azt nézzük sosem voltam házas. - Húztam keserű mosolyra ajkaimat. - Messlesleg mindig úgy tűnt ,hogy Darren az igazi ,szóval visszasírhatod nála nyugodtan magadat. Ha sokáig bőgsz ,úgyis megszán. - Mondtam a lánynak félvállról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése