Sebastian

Fáradt vagyok, fáradt vagyok, fáradt vagyok. Ezt már nem hiszem el. Még be sem csuktam a szemem ,de már kelnem is kell. Már megint mi baja van? Komolyan nem lehet Zoeval egy fedél alatt meglenni. Nem csodálom ,hogy egy jó ideje már Jesse és Rebecca is kerülik a lakást. Szerencse ,hogy holnap költözünk. Esküszöm amint megszületik a gyerek ,megfordul a kocka és én fogom ugráltatni Zo-t nem pedig fordítva. Olyan jó is lesz. Új ház, új családtag, új szabályok. Egyet sóhajtottam és nagy nehezen kinyitottam szemeim.
- Mi van? - Nyöszörögtem fájdalmasan. Kit érdekel ,hogy éhes? tömve van a hűtő kajával. és vér is van éppen elég. Miért kell ennek pont kínait enni? - Nem érdekel. - Húztam fejemre a párnát. De ha belegondolok ,sokkal jobb ötlet elmenni és megfordulni fél óra alatt, mint most itt hallgatni a hisztiét, ami nem csak addig fog tartani. Oh, nekem sokkal jobb öletem van. Befekszek a kocsiba, lezárom az ajtókat és ott fogok aludni. Hát én nagyon okos vagyok.
Gyorsan felkaptam egy melegítő alsót és egy pólót. Ritka alkalmak egyike ,hogy papucsba hagyom el a házat, de persze Zoenak ez sem tűnik fel. Tudjuk ,hogy mindig csak magára figyel.
- Hát abból nem eszel, amit én hozok neked. - Mormogtam orrom alatt és becsaptam magam mögött a bejárati ajtót. Irány a kocsi. De én délig fel nem kelek az biztos....