Hát ezt nem hiszem el. Hiába hisztizik itt. Én vagyok a főnök, ő pedig azt csinál, amit én mondok. A körmeit pedig teljes mértékben leszarom. Nem tudom mit szólna ,ha tényleg letolnám a gatyámat és tényleg megtenném. Hát szerintem vágna egyféle képet. Oh, hogy fodrászhoz meg?
- Tényleg fodrászhoz mész? Akkor már mindjárt más... Nem mész. - Angyalian rámosolyogtam, most komolyan ki tudna az én vigyoromnak ellenállni? Remek. Most meg takarítónőt hív? Minek az nekünk? Éppen elég nekünk Rebecca. Annyira jól el tudom képzelni, ahogyan Becca törli a padlót. De minek szórakozzak a képzeletemmel? Mindjárt meg is mutatja ,hogy ebben se az apjára ütött, mert én még soha nem takarítottam.
- Figyelj csak... - Kikaptam a kezéből a telefont és szépen a földhöz vágtam. - Hát ezzel mi ma nem telefonálunk. - Néztem a szép rózsaszín darabokat. Azért ki lehet venni ,hogy telefon volt, de jól kell hozzá hunyorítani. Az biztos ,hogy lett egy-két darab.
- Te takarítasz. Nem érdekel se a hajad. Se a bacilus. Se a szag. A körmöd meg aztán főleg nem. Megfogod azt a felmosót és két óra múlva minden csillog . Mert ha nem, akkor testvér lesz ,de téged megnyúzlak. Fifti? - Vágtam hozzá ridegen és ismét a kezébe nyomtam a cuccost...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése