Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. december 21., kedd

Sebastian

Nem. Én nem megyek be. Igen is sok bajom lehet ott. Hát példákat azokat így hirtelen nem tudok. De nem is kellenek. Az a lényeg ,hogy nekem oda nem szabad bemennem. Lényegtelen az indok. De ez nem tartozik a bizonyításhoz. Azt majd a születés után. Vagy majd később. Miért kellene most kezdeni? Tökéletes volt, hogy Beckynél nem voltam ott. De valahogy Zoe kétségbeesett pillantása és a tény ,hogy tényleg be kéne mennem, megtántorított.
- A picsába... - Mondtam ,de nem mozdultam. Igaz ,hogy nem jár fájdalommal ,de akkor is. Undorító az egész és olyan furcsa.
Éreztem ,ahogyan Zoe megragadja a kezem és húzni kezd a szülőszoba felé. Remek. Ismét ez az idióta hófehér szoba. Itt meg lehet őrülni. Mért kell mindennek fehérnek lenni? A következő szülésnél nem ide hozom. Otthon fog szülni. Igen lesz következő. Lehet ,hogy jó sokára ,de biztos ,hogy lesz.
- Biztos? - Kérdeztem Zoet. - Szerintem ki kéne mennem. - Mondtam a lánynak ,mikor valaki ilyen steril ruhát nyomott a kezembe. Most ezt vegyem fel? Hát jól van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése