Zoe & Rebecca

- A fiúkkal több baj van pedig, mint a lányokkal - eresztettem meg egy enyhe mosolyt Jesse felé. - Habár, lehet csak azért, mert te voltál az első - gondolkoztam el hangosan, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam majd kinéztem az éppen élénken magyarázó Rebeccára és a megdöbbent Sebastianra. 

- Szóval nem örülnél egy fiúnak? Én nem tudom. A kórházakban mindig csak azt hallod, hogy  fő, hogy egészséges és szép legyen. De egy szülőnek ugyis mindig a saját gyermeke a legszebb. Az egészség pedig... abban csak reménykedni tudok. Soha életemben nem voltam cigaretta függő, nem éltem drogokkal, az pedig, hogy az alkoholt nem vetem meg. Hát, mindenkinek kell valami rossz szokás. Ha már az ember személyiségében és viselkedésében nincs semmiféle kivetni való, akkor legyen a szokásaiban. 

- De tényleg úgy lenne egál, ha lány születne. De hát hol van az még... ki tudja mi történik még addig - vontam meg vállam és kezem hasamra csúsztattam és a tükörben kezdtem nézegetni magam. Egy deka felesleg sem volt rajtam. De ennek most elkezdhetek búcsút inteni. 

- Három hónap múlva úgy fogok kinézni, mint egy víziló. Fujj. Kilenchónap múlva meg. Az ajtót is ki kell majd venni a helyéről. Hát én sem tudom, hogy már megint mit vállalok. - magyaráztam, fejcsóválva.

- El kellene kezdenünk családosdit játszani, ahogy te nevezted. Furcsa lesz... - küldtem egy halvány mosolyt fiam felé.

- Hogy lehetnék már rosszabb? Mennyivel több rossztulajdonsága van, mint nekem? - kérdezte felháborodottan Rebecca Sebastiant. Még éppen hallottam, hogy rólam volt szó. Szóval akkor hallgassuk, mivel vagyok én rosszabb nála.

- Hallgatunk Rebecca - vontam fel szemöldököm, és most elérte, hogy mindenki ráfigyeljen.

- Jó. Kezdhetnénk rögtön azzal, hogy Zoe tizenötévesen már vámpír lett. Ennek is egész biztosan nyomós indoka volt. Hiszen ki akarna egy jelentéktelen boszorkányt vámpírrá változtatni? Biztos, hogy nem a két szép szeméért harapta meg valaki. Tényleg, Anya, ezt még nem is mesélted. Ki tudja, hogy nem-e Darren volt, aki átváltoztatta. Mert már akkor is tetszett neki? És azt mi bizonyítja, hogy Zoe véletlen esett teherbe Damonnal? És mi? Miért kell egy tizenhat éves lánynak szülnie? Gondolom  Patricia rettentően büszke volt rád. Még meg is dícsért mi? Hogy minden este egyik ágyból a másikba ugráltál át? - már egyáltalán nem bántottak szavai. Most nem. 

- Befejezhetnéd. Mit akarsz elérni Rebecca? Mi bajod van velem?

- Ami Jessevel, Damonnal és azzal ott - bökött fejével sértődötten hasam felé. - Én mindig csak utolsó lehetek nálad. És ezek után? Mindenki tudja, hogy már akkor el akartál vetetni, mikor még meg sem fogantam. Zoe, mond ki, hogy kell egy utánpótlás. Helyettem. Felejtsétek el, hogy amíg az az új gyerej életben van, engem látni fogtok. Majd ha megváltatok tőle, visszajövök. Elmegyek. Legyetek boldogok. Azt csináltok, amit akartok. Nem kell senkinek hallgatnia a nyafogásomat, nem fogok féltékenykedni sem. Mert már nincs szükségem rátok. Csináljatok amit akartok. - Szóhoz jutni sem tudtam, segélykérően néztem Jesse-re és Sebastianra. 

- Még soha nem láttam ennyire féltékenynek. Ezt se tőlem örökölte... - jegyeztem meg célzó pillantást lövelve Sebastian felé. 

- Ugye nem igaz, hogy őt kevésbé szeretem? És már régen volt, mikor nem akartam őt... Hülyeség volt. Megint baromságot csináltunk Sebastian. Rebecca elment, és kitudja, hogy hova.