Rebecca

- Mi van már megint? - kiabáltam ki ingerülten és szélesebbre tártam az ajtót, ahol Megan reszketve állt. Na, milyen férfi jött? 

- Ki... - akadt el hangom, amikor apámmal találtam szembe magam. Na igen, Megan és Leah ezt úgy tudják, hogy az én szüleim messze élnek innen. Valahol Európában és ötven évesen egy jól menő vállalkozást vezetnek. Ehhez képest, van két tizenévesnek kinéző, gyerekes felfogású vámpírom, akik most ismét családotsdit akarnak játszani. Hát ez a része, rettentő borzalmasan hangzik. 

- Meg, elmehetsz - szóltam rá vörös hajú barátnőmre, aki még mindig úgy vigyorgott, mintha ebben a pillanatban élvezett volna el. Fujj. - Tűnés - löktem ki az ajtóból, és most már én néztem Sebastianra. Miután a lány képes volt eltűnni a szobája ajtaja mögött, elégedett vigyort eresztettem meg apám felé.

- Szóval mégis elvetetitek? Tudtam én, hogy ugyis így lesz. Nem kell mégegy gyerek. Csak Te, Zoe meg Én, meg.... néha Jesse. Mikor megyünk házat venni? - kérdeztem most már izgatottan. - Nem jössz be? Segíthetnél csomagolni. Olyan jó életünk lesz. Végre újra család leszünk - csicseregtem miközben beinvitáltam apámat és már elő is vettem a legnagyobb rózsaszínben pompázó bőröndömet.