Pedig akkor is be fogok menni. Csak még nem tudom, hogyan. De bemegyek. Ki kell hoznom a maradék cuccomat.
- Sebastian, nem érek rá - szóltam hátra megróvóan a srácra, és két kezemmel megtámaszkodtam az ajtón. Orromat megcsapta valami rettentően kellemetlen szag. Te jó Merlin, mi a franc ég? Remélem nem robbant fel a ház. Hirtelen hátra fordultam, és azt a látványt, ami akkor fogadott, soha életemben nem fogom elfelejteni. Égtek a ruháim!
- Csinálj már valamit - kiáltottam fel egy oktávval magasabb hangon és kezeimmel két oldalt kezdtem húzni hajtincseimet.
- Sebastian, Sebastian - sikítottam, de az egyhelyben toporzékoláson kívül nem volt lelkierőm, mást is csinálni. Ezeknek ennyi volt. Mindjárt sírva fakadok. A ruháim. Az összes ruhám oda van.
- Ölj meg - támaszkodtam neki a házfalának és lassan lecsúsztam a faltövébe és onnan néztem maradék ruha darabjaimat, amik gyönyörűen lángoltak. - Most miért nem teszed meg? Nem kell majd a nyakadon élnem. Nem leszek útban, nem kell előről kezdenem az egész életemet. Mindenem oda lett - sikítottam kétségbeesetten és két tenyerem közé vettem arcomat. Segítségkérően néztem fel a srácra. De minek? Mindjárt idejön, rúg belém még kettőt, aztán elmegy. Remek. Oda az egész életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése