Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. december 19., vasárnap

Sebastian

Bevágódtam az ágyba, lábam közé gyűrtem a takarót ,fejem pedig fáradtan a párnába fúrtam. miért kell minden hülyeségért felébreszteni? Nyugodtan várhatott volna reggelig. Jó ,ha két órakor sikerült elaludni, erre alig múlt három és csinálja a programokat. Nem tud aludni? Én tudnék. Na jó, nekem sem megy. A francba.
Megvakartam fejem és úgy döntöttem inkább kiülök a nappaliba Tv-t nézni ,vagy valami értelmeset csinálni. De mit? Mikor meghallottam Zoe nyöszörgését.

- Mi történt? - Ugrottam ki az ajtón ,miközben kezdtem ideges lenni. - Szülsz? - Kérdeztem és éreztem ,ahogy arcomból kifut a vér. Bevallom ezt úgy képzeltem el ,hogy nem leszek ott amikor szül. Nem, most nem szülhet. Most nem. Én nem vagyok készen. Nem szülhet. Az kizárt.Most nem. Szó szerint ledermedtem. Számat szinte megmozdítani sem tudtam és úgy nyökögtem ki valamit.
- Ne... - Szerintem ezt se értette ,de nem is baj. Én meg nem fogok mozdulni. Majd valaki más elviszi. Én nem....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése