- Mondjuk mert a barátom vagy - rivalltam rá Sebastianra, majd csípőre vágtam kezeimet. Na jó, ez a barátom vagy, kifejezetten erős kifejezés volt. Soha nem voltunk barátok. Társak, ellenségek. De itt az ideje, hogy tegyen értem valamit. Most szükségem van a segítségére, erre előáll mindenféle átlátszó hazugsággal. Neki mindig vendége van. Főleg, ha arról van szó, hogy rám kellene szánnia pár percet az életéből.
- Soha nem segítettél. Most az egyszer, igazán tehetnél értem valamit. Nem fogsz belehalni, ha nem játszod tovább a bunkó paraszt szerepét - köptem megvetően a srácnak, majd elnéztem karja mellett és szemeim kitágultak a csodálkozástól. - Meg is lepődtem volna, ha nem valami kurvával találom szembe magamat.
- Én Zoe Crawford vagyok! Nem holmi vámpesz. Te soha nem fogsz megváltozni - csóváltam meg lemondóan fejemet, de aztán szikrákat hányó tekintetemet az övébe fúrtam. Mi az, hogy képes volt, és elbeszélgetett Darrennel? Ez nem normális. Komolyan, ennek teljesen elmentek otthonról. Ha ő elbassza az én életemet, hát én az övét fogom. Mielőtt még bevághatta volna orrom előtt az ajtót, beslisszoltam az előszobába és a hálószobája felé indultam. Két kurvája is feküdt az ágyon. Remek.
- Nem tudtátok, hogy AIDS-es? Minél gyorsabban fel kellene keresnetek egy orvost. Tudjátok, ez halálos betegség és az ilyen sarkon álló kurváknál még gyorsabban hat. Szóval most azonnal összeszeditek az ócska cuccaitokat, meg a hatalmas zsírpárnás seggeteket és kimentek azon az ajtón! - mosolyogtam bájosan a két lányra, de mikor nem akartak megindulni, egy kicsit rásegítettem és ruháikat saját kezűleg vágtam ki az ablakon. Na erre, természetesen mind a kettő megindult.
- Vissza ne gyertek - szóltam nekik, miután nagy siránkozásuk közepette kivonultak.
- Hogy mertél már megint beleavatkozni az életembe? - kiabáltam rá Sebastianra felháborodotton. - Miért kell neked mindig tönkre tenned az életemet? Hm? Szerinted miért van az, hogy ha valami kivételesen tökéletesen megy az életemben, akkor te megjelensz és elrontod?! Mindig ez van. És tudod, most már csak ezért, köteles vagy befogadni. Én egy tapottat sem mozdulok innen - jelentettem ki ellenmondást nem tűrő hangon, miközben levágtam magam a széles kanapéjára, és összefontam magam előtt karjaimat. - Amíg vissza nem csinálod, nem szabadulsz meg tőlem. Darren elvette a bankkártyáimat, az összes vagyonomat, a cuccaimat, a házamat... a mindenemet! - magyaráztam kétségbeesetten Sebastiannak, de még mindig gyűlőlködve néztem rá.
- Soha nem segítettél. Most az egyszer, igazán tehetnél értem valamit. Nem fogsz belehalni, ha nem játszod tovább a bunkó paraszt szerepét - köptem megvetően a srácnak, majd elnéztem karja mellett és szemeim kitágultak a csodálkozástól. - Meg is lepődtem volna, ha nem valami kurvával találom szembe magamat.
- Én Zoe Crawford vagyok! Nem holmi vámpesz. Te soha nem fogsz megváltozni - csóváltam meg lemondóan fejemet, de aztán szikrákat hányó tekintetemet az övébe fúrtam. Mi az, hogy képes volt, és elbeszélgetett Darrennel? Ez nem normális. Komolyan, ennek teljesen elmentek otthonról. Ha ő elbassza az én életemet, hát én az övét fogom. Mielőtt még bevághatta volna orrom előtt az ajtót, beslisszoltam az előszobába és a hálószobája felé indultam. Két kurvája is feküdt az ágyon. Remek.
- Nem tudtátok, hogy AIDS-es? Minél gyorsabban fel kellene keresnetek egy orvost. Tudjátok, ez halálos betegség és az ilyen sarkon álló kurváknál még gyorsabban hat. Szóval most azonnal összeszeditek az ócska cuccaitokat, meg a hatalmas zsírpárnás seggeteket és kimentek azon az ajtón! - mosolyogtam bájosan a két lányra, de mikor nem akartak megindulni, egy kicsit rásegítettem és ruháikat saját kezűleg vágtam ki az ablakon. Na erre, természetesen mind a kettő megindult.
- Vissza ne gyertek - szóltam nekik, miután nagy siránkozásuk közepette kivonultak.
- Hogy mertél már megint beleavatkozni az életembe? - kiabáltam rá Sebastianra felháborodotton. - Miért kell neked mindig tönkre tenned az életemet? Hm? Szerinted miért van az, hogy ha valami kivételesen tökéletesen megy az életemben, akkor te megjelensz és elrontod?! Mindig ez van. És tudod, most már csak ezért, köteles vagy befogadni. Én egy tapottat sem mozdulok innen - jelentettem ki ellenmondást nem tűrő hangon, miközben levágtam magam a széles kanapéjára, és összefontam magam előtt karjaimat. - Amíg vissza nem csinálod, nem szabadulsz meg tőlem. Darren elvette a bankkártyáimat, az összes vagyonomat, a cuccaimat, a házamat... a mindenemet! - magyaráztam kétségbeesetten Sebastiannak, de még mindig gyűlőlködve néztem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése