Olyan gyorsan változott meg arckifejezése szavaimra. Hiába tetteti a jégkirálynőt. Még a ridegségéből is le tudom olvasni ,mi mennyire fáj neki. És most totálisan belegázoltam a szívébe. Tudtam ,hogy miután kiönti a lelkét, amit nem sokszor csinál, utána kell támadni ,mert akkor sebezhető. Hogy miért csináltam ezt? Mert jó volt szenvedni látni. Lehet ,hogy egy köcsög állat vagyok, de büszke vagyok rá és ez a fő. Zoenak pedig nemárt ha néha vannak rossz napjai. Néha hajlamos elszállni. A régi csókja. De régen is csókolt már meg így. Mikor elhúzta ajkait utánakaptam számmal, de szerencsére ezt ő nem láthatta.
- Ez semmi volt. - Húztam fel szemöldököm és néztem ahogy távozik, de persze követtem.
Szépen sikerült észrevétlenül elé keverednem és egy kis sikátorhoz behúzódnom. Kezét pedig hitelen ragadtam meg és rántottam be egyszerre agresszívan és egyszerre észvesztően szenvedélyesen. És megcsókoltam. Na ha ettől nem ájul el akkor semmitől. Csókunk egyszerűen páratlanul tökéletes volt. Nem a szerelem jut róla előbb az ember eszébe ,inkább az izgalom és az ,hogy e nélkül nem lehet élni. És szinte abbahagyhatatlan volt. De azért játékosan elhúzódtam.
- Na ez meg pláne semmi volt. - támaszkodtam meg a falnál. Egyik kezemmel válla fölött, másikkal pedig szorosan dereka mellett. - De ha ma már úgy is ilyen "öntsükszavakbamindenérzésünket" napot tartunk, akkor igazán elmondhatnád ,hogy ki is az igazi. Vagyis ki volt? Erre még kíváncsi lennék. - Néztem kőkemény szürke szemeibe vakmerően...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése