Jajj, már. Miért kell ennek mindig mindent csapkodnia_? Komolyan minden nap felkel már kora reggel. Most is még csak 10 óra van ,de üt vág mindent. ettől meg lehet bolondulni komolyan. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és mentem volna a fürdőbe, mikor a nappali kökényfa asztalán egy dobozkát pillantottam meg. Uff. Leesett neki. Ajj, pedig én akartam volna közölni vele. Na most már mindegy lekéstem. Inkább nem kéne kiengednem. Mivel a zajokból ítélve épp a fürdőmet teszi tönkre. És a rombolás után jön a hülye ötlete ,hogy megy elvetetni. Igen már gyakorlott vagyok ebbe. Kétszer sikerült már megélnem. De milyen poénos már ,hogy ha egyszer kedvem támad egy gyerekhez ,akkor rögtön elsőre sikerül. Tiszta profi vagyok ilyen téren. Na, jön. A kulcsot szépen eldugtam és a háló ajtajából figyeltem a lányt.
- Látom újfent pompás napod van. - Mosolyogtam a lányra. Hogy tudtam ,hogy menni készül. - A kulcs? Ja hát azt elraktam. Minek az neked? - Kérdeztem ártatlanul. De hiába is. Késztetett minden porcikám arra ,hogy végre a témára térjek.
- Ha arra vagy kíváncsi tudtam ,hogy terhes vagy. És direkt volt. De ne legyél mérges. Rég volt már pici gyerekünk. - Mondtam Zoenak ,mintha épp a keresztrejtvény megoldásait soroltam volna. Tiszta természetes felsőbbrendű hangon. Hát, ha megtörtént akkor megtörtént. Mit csináljak vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése