- Jó - Csak ennyit mondtam miután beinvitált. Eléggé vérig voltam sértve így is. Természetes, hogy behív. Sőt, ez már akkor természetes lett volna, mikor rárontottam. De most nem fogok tovább hisztizni. Elég az nekem, hogy nem kell kint ülnöm a hóban meg a fagyban.
- Oda a tökéletes életem - sóhajtottam fel lemondóan, majd lerogytam a kanapéra és magam alá húztam lábaimat. - Most honnan lesz vagyonom? Én nem fogok dolgozni! Kizárt. Mindenem ott maradt! Nincs egy árva kanyim se. Mit kezdek én pénz, ruhák nélkül? - kérdeztem inkább magamtól, mint Sebastiantól, de végig őt néztem tekintetemmel.
- Visszaszívom, amit az előbb mondtam - húztam el féloldalasan számat, és bocsánatkérően néztem a srácra. - Örülök, hogy visszajöttél. Legalább most van kinél lennem... De ha jobban belegondolok... Na jó, nem gondolok bele semmibe. Nincs kedvem most balhézni - mondtam megadóan és minden vádló gondolatot, elhesegettem.
- Ugye nem akarsz kidobni? Legalább, amíg Darren nem tűnik el otthonról, aztán visszanyerem az erőmet és elhozom a cuccaimat. Hogy őszintén bevalljam, már nincs annyi barátom és szövetségesem, mint amíg a Roxfortban voltunk, tizen évesen. Már csak magamra számíthatok - magyaráztam lemondóan Sebastiannak, és egyszerűen dőltek volna belőlem a szavak, ha nem csukom be a számat. Nem kell neki mindent kifecsegnem. Ki tudja mikor él vissza azzal amit mondok neki. - És te? Hogy jössz ki a vámpírokkal? Vagy jobban élvezed a ribancok társaságát?
- Oda a tökéletes életem - sóhajtottam fel lemondóan, majd lerogytam a kanapéra és magam alá húztam lábaimat. - Most honnan lesz vagyonom? Én nem fogok dolgozni! Kizárt. Mindenem ott maradt! Nincs egy árva kanyim se. Mit kezdek én pénz, ruhák nélkül? - kérdeztem inkább magamtól, mint Sebastiantól, de végig őt néztem tekintetemmel.
- Visszaszívom, amit az előbb mondtam - húztam el féloldalasan számat, és bocsánatkérően néztem a srácra. - Örülök, hogy visszajöttél. Legalább most van kinél lennem... De ha jobban belegondolok... Na jó, nem gondolok bele semmibe. Nincs kedvem most balhézni - mondtam megadóan és minden vádló gondolatot, elhesegettem.
- Ugye nem akarsz kidobni? Legalább, amíg Darren nem tűnik el otthonról, aztán visszanyerem az erőmet és elhozom a cuccaimat. Hogy őszintén bevalljam, már nincs annyi barátom és szövetségesem, mint amíg a Roxfortban voltunk, tizen évesen. Már csak magamra számíthatok - magyaráztam lemondóan Sebastiannak, és egyszerűen dőltek volna belőlem a szavak, ha nem csukom be a számat. Nem kell neki mindent kifecsegnem. Ki tudja mikor él vissza azzal amit mondok neki. - És te? Hogy jössz ki a vámpírokkal? Vagy jobban élvezed a ribancok társaságát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése