- Most mi bajod? - Kiáltottam kicsit ,hogy meghallja mivel újfent "bezárkózott" a szobába. Vagyis csak becsukta az ajtót, mivel a ház összes kulcsát elraktam épp az ilyen esetekre. Áh, Jesseék idetartanak? Gondolatolvasók. De az is lehet ,hogy megkapták az sms-t, amit addig küldtem ,amíg Zoe megtudta a hírt.
- Vacsorát? Hát kaja az nincs. - Na sebaj. Ne enni járjanak ide. Annyira kíváncsi leszek az arcukra. Nem feltétlenül a hír után. Inkább mikor megtudják ,hogy be fogom osztani az idejüket. Na abból tuti vérontás lesz. De hát ,most az egyszer had szabjak szabályokat.
- És miért kell a szobából üvöltözni? - Kiáltottam vissza. Leszarom hol akar házat. Nézzen ki egyet, aztán meg lesz véve. De akkor csináljon is valamit. Megjöttek. Kizárólag Rebecca lehet az a személy ,aki akár egy órát is állna az ajtó előtt és kopogna ilyen irritálón. Más csak egyet kopog, de ő... hát ő vagy ezret.
- Sziasztok! - Tártam ki az ajtót fülig érő mosollyal. De ekkor kis híján hanyatt is estem ,rám ugró lányomtól. - Szia, Rebecca... - Öleltem meg.
- Jesse! - Biccentettem fiamnak aki felhúzott szemöldökkel méregetett. Tudtam ,hogy csak mosolyognom kell és rögtön érezni fogja ,hogy valami nincs rendben.
- Apa! - Egyet sóhajtott és már bele is kezdett. - Inkább tudni sem akarom mit csináltál már megint. Zoe merre van? - Miért érzem mindig úgy ,hogy ő az én apám és nem én az övé? Ez olyan idegesítő.
- Nem ajánlatos a közelébe menni. - Vetettem oda. Én figyelmeztettem.
- Ugye az. Miért kellett ennyire rohanni? Megértem ,hogy hiányoztam meg minden. De még soha nem örültél nekem ennyire. - Beszélt hozzám ,miközben kitárta a háló ajtaját.
- Becky drágám, ugye te nem bánod ennyire ,hogy ide kellett jönnötök? - Kérdeztem lányomat és egy puszit nyomtam hajába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése