Ez egy seggfej. Hogy lehet velem ekkora köcsög? Ha nem vették volna el Miatta a vámpír képességeimet, most tök simán fognám a fejét és verném a falba. És addig ütném, ameddig nem kér tőlem bocsánatot.
- Te nem engedted, hanem Te csináltad! Ne akarj meggyőzni róla, hogy az egyedül az én hibám, hogy teherbe estem. Te csináltad. Érted? Ha rajtam múlt volna, nem lettek volna gyerekeink. Egy se. De te... te voltál az, aki lebeszélt arról, hogy elvetessem őket. És igen, Miattad lettem kidobva a saját házamból. Mert ha nem állsz le jópofizgatni Darrennel, akkor most nem lennék ilyen helyzetben. Nem kellene itt ülnöm az undorító legény lakásodban, ahol minden a feje tetején áll. Mert neked még ebbe is bele kellett szólnod! És tudod Sebastian, rohadt jól el voltam kétszáz évig nélküled. Nem értem miért hiszed, hogy annyira hiányoztál az életemből. Jobb lett volna, ha akkor nem esel be a szobámba. Ha nem jössz velem bulizni, ha egyáltalán örökre eltűnsz az életemből! Akkor most nem gyűlőlnélek. Akkor most tudnék rád visszagondolni szer... máshogy - haraptam el makacsul a mondatom végét. Elegem van belőle. El is megyek. Nem maradok itt. Magam megyek el... Csak az a baj, hogy tényleg nincs hova mennem. Na jó, inkább bocsánatot kérek és...
- Tegyél már le! Sebastian, nincs hova mennem. Sebastian... - lerakott. Az ajtó előtt és be is csukta maga előtt. Nem teheti ezt. Rebecca kirúgna a lakásából, mert tuti el kellene mesélnem neki, hogy miért kell odaköltöznöm. Jesse... az is ki nem állhat. Örülne, hogy végre Darren kidobott, de valami átlátszó kifogásra hivatkozva, kidobna. És akkor a barátaim? Ja igen, évszázadokkal ezelőtt meghaltak. Mert nekem vámpírrá kellett változnom. Elegem van. Nem is tudok máshova menni. De nem könyöröghetek. Nem tehetem. És jó lesz nekem itt. Egyszer csak kijön. És beenged. Nem nézheti végig, ahogy megfagyok. Így aztán úgy határoztam, hogy megvárom amíg kijön, és beenged. Lekuporodtam az ajtó elé, és az ujjamon lévő fehér aranygyűrűvel kezdtem játszadozni. Biztos be fog hívni. Nem lehet annyira bunkó, hogy nem enged be. Ugye?
- Te nem engedted, hanem Te csináltad! Ne akarj meggyőzni róla, hogy az egyedül az én hibám, hogy teherbe estem. Te csináltad. Érted? Ha rajtam múlt volna, nem lettek volna gyerekeink. Egy se. De te... te voltál az, aki lebeszélt arról, hogy elvetessem őket. És igen, Miattad lettem kidobva a saját házamból. Mert ha nem állsz le jópofizgatni Darrennel, akkor most nem lennék ilyen helyzetben. Nem kellene itt ülnöm az undorító legény lakásodban, ahol minden a feje tetején áll. Mert neked még ebbe is bele kellett szólnod! És tudod Sebastian, rohadt jól el voltam kétszáz évig nélküled. Nem értem miért hiszed, hogy annyira hiányoztál az életemből. Jobb lett volna, ha akkor nem esel be a szobámba. Ha nem jössz velem bulizni, ha egyáltalán örökre eltűnsz az életemből! Akkor most nem gyűlőlnélek. Akkor most tudnék rád visszagondolni szer... máshogy - haraptam el makacsul a mondatom végét. Elegem van belőle. El is megyek. Nem maradok itt. Magam megyek el... Csak az a baj, hogy tényleg nincs hova mennem. Na jó, inkább bocsánatot kérek és...
- Tegyél már le! Sebastian, nincs hova mennem. Sebastian... - lerakott. Az ajtó előtt és be is csukta maga előtt. Nem teheti ezt. Rebecca kirúgna a lakásából, mert tuti el kellene mesélnem neki, hogy miért kell odaköltöznöm. Jesse... az is ki nem állhat. Örülne, hogy végre Darren kidobott, de valami átlátszó kifogásra hivatkozva, kidobna. És akkor a barátaim? Ja igen, évszázadokkal ezelőtt meghaltak. Mert nekem vámpírrá kellett változnom. Elegem van. Nem is tudok máshova menni. De nem könyöröghetek. Nem tehetem. És jó lesz nekem itt. Egyszer csak kijön. És beenged. Nem nézheti végig, ahogy megfagyok. Így aztán úgy határoztam, hogy megvárom amíg kijön, és beenged. Lekuporodtam az ajtó elé, és az ujjamon lévő fehér aranygyűrűvel kezdtem játszadozni. Biztos be fog hívni. Nem lehet annyira bunkó, hogy nem enged be. Ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése