Zoe & Rebecca

Zoe

Hogy mondhat ilyeneket? Most ezt úgy mondja, mintha beadtam volna egy intézetbe. De nem, mert vállaltam a felelősséget. Rebecca túlságosan is el lett kényeztetve. Igenis kiálltam mellette. Mikor nem voltam vele? Szerintem Rebecca és Jesse is sokkal többet kaptak tőlem, mint bármelyik gyerek az anyjától. Nem voltam sem kemény, sem szigorú. De ekkora probléma, hogy hagytam őket kibontakozni? Hogy nem kaptak semmiért büntetést? Tiltottam én valaha bármit is? Nem. A saját utukat járhatták és ez a hála érte? Mondhatom szép. Már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Szabadutat engedtem nekik, és tekintetemet Jesse-re emeltem. 

- Te miért nem mondassz semmit? Hiszen most jönne az a rész, hogy te is lehordassz mint a húgod... - mondtam elkeseredetten, majd hallgattam szavait, melyek egyáltalán nem voltak sem bántóak, sem vádlóak. De talán ez a pár kedves szó, jobban bántott mint Rebecca, aki nem köntörfalazott, hogy kedves legyen, mindent a fejemhez vágott. 

- Erre nem tudok mit mondani - jegyeztem meg lemondó gúnnyal. Elfordultam tőle, majd az ablakon kifelé nézve beszélni kezdtem. - A miénk. Megint engedtem, hogy megtörténjen. De ki a franc gondolta volna, hogy ennyi év után ismét teherbe eshetek? Mielőtt még Sebastian felkelt, el akartam menni, hogy elvetessem. De azt mondta, hogy ő ezt nem engedi. Hiszen megszervezte, kitalálta az egészet - fakadtam ki, és szembe fordultam vele. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl sokat kellett erőszakoskodnia. Mert egyszerűen, csak nem akarok gyilkos lenni... már nem. Köszönöm, Jesse - néztem fel rá hálásan, majd erősen magamhoz szorítottam.

Rebecca

- Vissza is mehetsz - mondtam apámnak undorodva, és elfordítottam róla tekintetemet. Végig hallgattam mondandóját, de egyszerűen túl büszke voltam ahhoz, hogy bevalljam, igaza van. - De te ezt nem érzed. De ha valaki még jön, azzal osztozkodnom kell. Jesse-vel sem szívesen osztozkodom. Semmin és senkin. Főleg nem mások szeretetén. Önző vagyok, de nem tehetek róla! - rogytam le mellé a a lépcsőre. - Ő új lesz. És biztos sokkal érdekesebb lesz, mint én. Hiszen meg akarod majd jobban ismerni, és ő lesz a fontosabb. Ne merd rávágni, hogy ez nem így lesz. Mert de. Én nem tudok semmi újat mutatni. Ő lesz a középpontban, engem kiszorítva. Már megszoktam, hogy Zoe Jesse-t jobban szereti, de most már fent áll annak a veszélye, hogy te az új gyerekedet fogod jobban szeretni. És rá fogsz jobban vigyázni. Én nem leszek már annyira törékeny és kicsi mint az... 

- Túl jó apa vagy, hogy elveszítselek - bújtam közelebb hozzá, és fejemet vállára hajtottam. - Annyiszor hiányoztál régen. Annyi éjszakán gondoltam arra, hogy visszajössz értem, és csak mi ketten elmegyünk. Csak velem foglalkozol, és senki másra nem figyelsz. De ha most szeretnél bizonyítani, már nem csak én leszek. Megoszlik a figyelmed. Már most is... És én ezt nem akarom. Még elvetethetitek. Még nem késő apa. És akkor bizonyíthatsz. Csak nekem. - Meg Jessenek. Ezt persze nem mondtam ki hangosan. Én csak magamnak akartam a szeretetét. Senki másnak...