Nem hiszem el. Hányszor akarja még a fejemhez vágni, hogy én léptem félre? És én egyáltalán nem úgy fogalmaznék, hogy elrontottam, csak éppen vágytam valami újra. De ennek az inteligencia hiányos seggfejnek, ezt hiába magyaráznám. Rég jártam a hálószobánkban. De ez már nem is az enyém, hiszen kitudja hány nő feküdt már a helyemen, és különben is, ki tudja, hogy mit műveltek az én ágyamban. De nem érdekel. Ugyanis én abba az ágyba ugysem fekszem már be.
Előhúztam hatalmas bröndömet a szekrény legmélyéről, majd a ruháimat el kezdtem belehajtgatni. Felesleges volt hajtogatni őket, ugyis összegyűrődnek majd. Már a cipőimet pakoltam, hogy minél gyorsabban végezzek, mikor Sebastian egy újabb táskát dobott le elém. Jayden játékai voltak benne. Most ezzel mégis mit akar? Oh, már értem. Hát felejtse el. Egészen biztos, hogy Jayden nem fog velem jönni.
- Nem kell még kiválogatni a játékait. Imádja mindet, és ahova én megyek, ott nem lesznek gyerekek. Egy sem - tagoltam keményen a szavakat, majd felvettem a földről a játékos táskát, és visszadobtam Sebstiannak.
- Nekem nem lesz időm foglalkozni Jaydennel. De te ugyis az egész napod itthon töltöd. Itt vagy a gyerekeiddel. Itt a ház, a bútorok az autó, dolgoznod nem kell. Nincs semmi más dolgod, csak hogy velük legyél. Ezt akartad nem? Erre vágytál, hogy a bizonyíthass Jaynek. Tessék. Itt az idő. Csak ti lesztek ketten. Nem fogok kettőtök közé állni. Értsd már meg, hogy én nem viszem magammal a fiunkat. Nem tudnám gondját viselni... én nem vagyok képes törődni vele - mondtam szinte csak magamnak az utolsó mondatot, de ebben a percben már meg is érkezett Jayden. Valahogy összeszorult a szívem, hogy azt mondtam, hogy nem kell nekem. De ha egyszer ez az igazság... nem való nekem az anyaság.
Küldtem Jay felé egy kedves mosolyt, majd az apróságokat is bevágtam a bőröndbe és lecsuktam a tetejét.
- Szia kicsim - guggoltam lehozzá, majd nyomtam egy apró puszit selymes szőke tincseibe. - Anya most elmegy. Te pedig apával itthon maradsz. Mindent együtt fogtok csinálni. Nagyon jól fogjátok érezni magatokat - mondtam egy kedves mosollyal, majd felálltam, és elkezdtem magam után húzni a bőröndöt. A szívem szakadt meg Jayden arcát látva. De én most elmegyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése