Sebastian

- Nem. Képzeld én nem szoktam mindig mindent elfelejteni és tojni mindenre. - Szóltam oda neki gúnyosan.
- Igen csak az kap. - Szögeztem le ,nem mintha nagyon érdekelnének szavai amiket a fejemhez vágott. - Komolyan? Két hét után hihetetlen vagyok? Hány hét is telt el nálad? Jah, tényleg egy se ,te közbe szereted ,nem utána. - Teljes mértékbe igazam van, miért baj ,hogy együtt vagyok valakivel ,mikor mi már külön élünk?
- Ha nem lett volna rá okom ,akkor nem aláztalak volna meg. De képzeld ,találtam rá indokot ,hogy megtegyem. - Gúnyolódtam. - Elhiheted ,hogy minden vágyam az ,hogy végre aláírhassam azt a lapot és utoljára láthassalak és halljam a hangod, és soha többé.. - Mennyi minden megváltozott ,utáltam, megbántott, megalázott... Engem senki nem csalhat meg! De ő megtette, akkor miért kellene sajnálnom? Semmiért.
- Mellesleg, tudod nekem senkit sem kell megsajnálnom. - Fordultam meg és hagytam ott egyedül. - Öltözz fel. - Szóltam a kanapén heverő lánynak aki már pattant is fel a helyéről.

- Áh, Jó napot Dr. Andrews! - Nyitottam neki ajtót ,miután felöltözködtem és elküldtem a lányt...