Kénytelen kelletlen emeltem ezüstszürke íriszeimet Sebastianra. Most minek neki a véleményem? Az ugysem fog neki tetszeni, és ha döntött, akkor meg aztán oly mindegy, hogy mit gondolok erről az egész Halálfalóságról. Valamiért könnyebb volt ridegség mögérejtenem érzelmeimet. Pedig ezt mostanában nem gyakran tettem. Még mindig tudtam mit jelent Halálfalónak lenni, és nem akartam, hogy Sebastian visszaálljon közéjük, jobban mondva az élükre.
- De nem vagy hülye. És jelentéktelen sem. Ezt csak te magyarázod be magadnak. Sok mindenkinek fontos vagy. Nem kell ahhoz gyilkolnod, hogy híres legyél - magyaráztam neki kérlelően, de rossz volt belegondolni abba, hogy valóban újra kezdi.
- Ha szeretnéd, akkor én nem fogom megakadályozni, hogy visszamenj. Ha úgy érzed ettől Jaydennek jobban fog majd menni a sora, akkor csak támogatni tudlak. Ha úgy gondolod, ettől megváltozhat az életünk és minden sokkal jobb lehet, mint ez előtt, akkor csak így tovább. Ha szerinted a gyilkolás, ami neked őszinte örömet szerez, akkor mögötted állunk. És ha valóban annyira vágysz, hogy elismerjenek, a gyilkosok klubjában, beállunk a támogatóid közé... - mondtam Sebastiannak, de hangom csöpögött a maró gúnytól. Egyáltalán nem támogatom semelyik idióta ötletében. Nem hiányzik, hogy Jayden majd úgy jöjjön haza az iskolából, hogy apát utánozta ezért lelökte az egyik osztálytársát a mászóka legtetejéről.
- A tömény véleményem, hogy nem kell visszamenned. Már nem vagy oda való - mondtam őszintén, de ebben a percben már hallottam is Jayden álomittas hangját.
- Hova megy apa? Én is menni akarok.
- Miért kell neked mindig hallgatóznod? - vontam fel kérdőn tekintetemet.
- Hát, hogy tudjam mikor mit terveztek - vigyorodott el elégedetten, mintha teljenes természetes dolog lenne, hogy kihallgatja minden beszélgetésünket.
- Szóval? Apa híres lesz? - pislogott nagyokat Jay, és még azt is elfelejtette, hogy a kutya a kezében van. - Én is az akarok lenni.
- Na, tessék a fiad nem ellenzi - mondtam sértődötten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése