- Úgysem tűnt el. Nincs olyan szerencsénk. - próbáltam egy kis poénnal leplezni frusztrációmat. Komolyan mondom ilyen szerencsétleneket mint mi, hát még nem láttam, na jó talán. Elhagytuk a gyereket a reptéren. Ha valami baja lesz én fejbe lövöm magam, csak ott van a baj ,hogy semmi bajom nem lenne tőle. Áh, megoldanám.
- Mi van? - kérdeztem, miközben kis híján pofára estem lábaimban, mert Zoe magával rántotta a testemet. De hülyeség volt megkérdeznem, mert még anélkül is tudtam volna hogy hova siet annyira, ha nem látom meg az elégedetten vigyorgó kis fiút. Kirántottam Zoe kezéből enyémet és megálltam pár méterre az érdekes hármastól. Talán nem voltak olyan feltűnőek, de a férfi aki fiam mögött állt annyira ismerős volt. Éreztem ,hogy tudom ki ,csak valami elpalástolta előlem. Ismerem ,de mégsem tudom első pillantásra ,hogy kicsoda. Szemeimet összehúztam és teljes figyelmemet bevetve figyeltem a férfit. Nem szóltam bele Zoeval való szóváltásába, de ha csak egy mozdulatot is tett volna a lány felé, ölni lettem volna képes. Ismerte Jaydent, Zoet és engem is, ezt könnyen ki lehetett venni pillantásávból, nem zavartatta túlzottan magát a jelenlétünkben , mégis meg akarta magát játszani és akaratlanul is néha várakozóan rám pillantott mintha azt várná ,hogy próbáljam már meg kitörni nyakát. Vagy ha Zoeékat nem is engem biztosan ismert, és tudta ki vagyok , de én hírtelen nem ,hogy ő ki. amikor megláttam fiam nyakán a harapásokat egy kis morgás hagyta el torkomat ,de olyan halk ,hogy csak ő hallja, nem akartam feltűnést kelteni. Ökleimet össze szorítottam és tényleg ugrásra készen álltam.
- Jayden, maradsz értetted? - toltam mögém fiam és egy gyilkos pillantást küldtem felé. De még mindig mosolyhgott. - Figyelj ez már nem vicces. - morogtam rá , de mikor meghallottam ,hogy mit tervez az ismeretlen ismerősünk egy villámgyors mozdulattal nyakát a falnak szorítottam.
- Elég volt. Engem soha senki nem fenyeget meg. - szorítottam vastag nyakát, másik kezemmel pedig hátrébb löktem Zoet. Egy laza mozduattal pedig behúztam a kissé sötét telefonfülkés folyosóba a vámpírt. Nyakát kirántotta markomból és már éppen ugrott volta nyakamnak , de még idejében kapcsoltam. A kétszáz szabad évem egy részét azért edzéssel is töltöttem , így aligha tudnak rajtam kifogni ilyen mozdulatokkal. Egy gyors mozdulattal a földre taszítottam és hallottam ahogyan fa padlóléc feje alatt megrepedt.
- Ki vagy? - tudom nem a legjobb pillanat, de most miért öljem meg rögtön? - Rebeccára pedig még gondolnod se szabad, de már mindegy... - vágtam neki az egyik fülkének ami óriási csörömpöléssel megadta magát...
- Mi van? - kérdeztem, miközben kis híján pofára estem lábaimban, mert Zoe magával rántotta a testemet. De hülyeség volt megkérdeznem, mert még anélkül is tudtam volna hogy hova siet annyira, ha nem látom meg az elégedetten vigyorgó kis fiút. Kirántottam Zoe kezéből enyémet és megálltam pár méterre az érdekes hármastól. Talán nem voltak olyan feltűnőek, de a férfi aki fiam mögött állt annyira ismerős volt. Éreztem ,hogy tudom ki ,csak valami elpalástolta előlem. Ismerem ,de mégsem tudom első pillantásra ,hogy kicsoda. Szemeimet összehúztam és teljes figyelmemet bevetve figyeltem a férfit. Nem szóltam bele Zoeval való szóváltásába, de ha csak egy mozdulatot is tett volna a lány felé, ölni lettem volna képes. Ismerte Jaydent, Zoet és engem is, ezt könnyen ki lehetett venni pillantásávból, nem zavartatta túlzottan magát a jelenlétünkben , mégis meg akarta magát játszani és akaratlanul is néha várakozóan rám pillantott mintha azt várná ,hogy próbáljam már meg kitörni nyakát. Vagy ha Zoeékat nem is engem biztosan ismert, és tudta ki vagyok , de én hírtelen nem ,hogy ő ki. amikor megláttam fiam nyakán a harapásokat egy kis morgás hagyta el torkomat ,de olyan halk ,hogy csak ő hallja, nem akartam feltűnést kelteni. Ökleimet össze szorítottam és tényleg ugrásra készen álltam.
- Jayden, maradsz értetted? - toltam mögém fiam és egy gyilkos pillantást küldtem felé. De még mindig mosolyhgott. - Figyelj ez már nem vicces. - morogtam rá , de mikor meghallottam ,hogy mit tervez az ismeretlen ismerősünk egy villámgyors mozdulattal nyakát a falnak szorítottam.
- Elég volt. Engem soha senki nem fenyeget meg. - szorítottam vastag nyakát, másik kezemmel pedig hátrébb löktem Zoet. Egy laza mozduattal pedig behúztam a kissé sötét telefonfülkés folyosóba a vámpírt. Nyakát kirántotta markomból és már éppen ugrott volta nyakamnak , de még idejében kapcsoltam. A kétszáz szabad évem egy részét azért edzéssel is töltöttem , így aligha tudnak rajtam kifogni ilyen mozdulatokkal. Egy gyors mozdulattal a földre taszítottam és hallottam ahogyan fa padlóléc feje alatt megrepedt.
- Ki vagy? - tudom nem a legjobb pillanat, de most miért öljem meg rögtön? - Rebeccára pedig még gondolnod se szabad, de már mindegy... - vágtam neki az egyik fülkének ami óriási csörömpöléssel megadta magát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése