Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. február 13., vasárnap

Sebastian

- Nem felel meg. - Szóltam közbe. - A pénzt fele-fele arányban osszuk el. - Szóltam a férfinek. Legszívesebben semmit sem adnék ,de nem akarok veszekedést. Sőt, nem tudom ,hogy ezt az egészet, egyáltalán akarom e. Gyorsan oda firkantottam nevem ,ahova a nagy virsli ujjak mutatták ,de akkora erőfeszítésbe került mindez legbelül. Erre még nem vagyok kész. A papírok már viszont alá vannak írva. Gyorsan rápillantottam a férfira és megpróbáltam vele szemkontaktust felvenni.
- Borítsa rá a vizet a papírokra, mindre! - Próbáltam úgy suttogni ,hogy Zoe ne hallja.Miért nem akarom ezt az egészet? Sokkal egyszerűbb lenne minden külön-külön. Én meg épp most semmisíttettem meg a papírokat az ügyvéddel. Ebben a pillanatba borult az asztalra a nagy pohár víz és beterítette az összes papírt és szétáztatta őket. Egy gyors vigyor szaladt végig ajkaimon.
- Hát ez nem néz ki valami jól. - Húztam fel az egyik víztől áztatott papírt. Igen, ezen régen írás volt, most pedig nagy pacák és egy érintéstől is cafatokra eső papír. Gratula magamnak.
- Ne haragudjon ,de az ilyen válásoknál ,nincs általában olyan hogy megbeszéljük miért nem tudjuk elviselni a másikat? - Na itt egy plusz pont nekem. Én legalább magázom, nem úgy mint Zoe. Habár ki tudja? Lehet ezzel a pasival is volt pár kalandja...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése