Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. február 27., vasárnap

Jesse

Hát Zoe arcáról sem tudtam volna sok érzelmet leolvasni ,az már biztos. Habár mire kellett volna számítanom? Hogy itt elbőgi magát ,hogy ő nem akar unokát? Vagy szimplán mosolyog és gratulál? Hát szerintem ebben a pillanatban ő sem tudja eldönteni ,hogy mit érezzen. Vagyis én már eldöntöttem. Dühös vagyok. Saját magamra. Olyan szívesen vágnák a fejemhez valami nagy és nehéz dolgot. Áh, ismeri? Nem. Még én sem nagyon ismerem. Egy egy éjszakás kaland ami egy kis ajándékkal járt. És nem is kellett erősködnie a lánynak ,mivel pontosan tudom ,hogy egyáltalán nem védekeztem. Gratulálok okos tojás.
- Nem ismered. - Csak ennyit szűrtem oda. Lassan el kellene oda érkeznem ,hogy elmondjam a legfontosabb dolgokat.
- Tim nem tudja. Senki se tudja. - Hangom még rideg volt, de következő szavaimnál megváltozott. - Zoe, én nem szeretem a lányt. Csak egy futó kaland volt. Én soha nem akarnék pont tőle gyereket. kibírhatatlan ,még egy éjszaka alatt is kis híján megbolondultam tőle. Mit csinálja? - Nah, igen ez már meg volt áztatva a keserűségtől és néhány eddig elzárt érzelmemtől. Eddig az életembe egyetlen lány volt akit igazán szerettem. De ő már rég halott. Mert nem voltam elég gyors. Most pedig gyerekem lesz attól akit szinte nem is ismerek. Fantasztikus. Ennél még Sebastian és Zoe is okosabbak voltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése