Zoe & Nate

Zoe

- Fagyizzunk, vagy inkább együnk valamit? - kérdeztem kedvesen a mellettem sétálgató kisfiút, akit valószínűleg teljesen kifárasztott az egésznapos bevásárlókörút. Most, hogy visszajöttem, próbálok minél több időt együtt tölteni Jaydennel. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ezzel nem pótolhatom be azt az öt évet, amit kihagytam az életéből, de azért szeretném, ha most már semmiben nem kellene hiányt szenvednie. Legalább négy órája járjuk a különböző üzleteket, itt az ideje, hogy megpihenjünk. Jaydennek is lehet, már leszakadnak a kezei a sok szatyortól, amik kezeire voltak aggatva. Az első cukrászda felé kezdtem húzni, majd beálltam a sorba. 

- Na, válassz mit kérsz - mondtam Jaydennek, majd én is vettem egy franciakrémest magamnak. Leültünk a közeli asztalhoz, de miután lepakoltam, egy sokkal érdekesebb dolog terelte el a figyelmemet, mint a tányéromon álldogáló sütemény. A szemben lévő asztalnál, egy fiatal srác ült, aki ugyan csak engem figyelt. Arca túlon túl, szinte már rémisztően hasonlított valakire. De az nem lehetséges. Nathaniel meghalt, és nem volt sem vámpír, sem... sem semmi. Csak elfáradtam, egész biztosan ez a jó magyarázat. De akkor miért érzem, hogy ő valóban Nate? Fáradt vagyok és kész. 

- Mindjárt jövök, addig el ne tűnj nekem - szóltam félúton vissza Jaydennek, és próbáltam visszatartani könnyeimet, melyek összegyűltek szememben. A mosdóban hátamat neki vetettem az ajtónak, és egy zsebkendővel megpróbáltam megigazítani sminkemet. Az nem lehet, hogy az Nate volt. Hiszen meghalt. Nem! Nem lehet! 

Nate

- Helloka - ültem le arra a helyre, ahol még nem régen Zoe ült. Hihetetlen, hogy mennyire kiborította a puszta jelenlétem. Pedig a nőkre általában nem így szoktam hatni. De mit várjunk Miss Hisztérikától? Én tökéletes tisztában voltam vele, hogy mi van Zoeval. Persze, nem vártam, hogy össze is futok vele a közeljövőben, most, hogy meglógtam Destinytől. Ő azt sem tudta, hogy élek. Miután elváltak Darrennel, már nem volt a kúrián. 

- Tudod ki vagyok pupák? - vigyorogtam a szemben ülő gyerekre, majd elkezdtem enni Zoe krémesét. - Fujj, ez de édes - húztam grimaszba arcizmaimat, majd inkább leraktam a villát és a kissrácra figyeltem. Valószínűleg, nem Jesse. Hiszen arról még nem hallottam, hogy egy vámpír visszafelé fejlődik. De ki tudja. De majd én kiderítem. 

- Na, de nem kell találgatnod, majd én bemutatkozok. Nathaniel Hemsworth vagyok - nyújtottam neki kezemet. - De tudod, engem sokkal jobban érdekel, hogy te ki vagy. Elárulod nekem a nevedet? Akinek ilyen jó ízlése van, hogy ilyen finom fagyit vesz, az csak jó fej ember lehet - kacsintottam rá, majd hátradőltem a széken. Nem is tudtam mit akartam tőle hallani. De én már semmin nem tudnék meglepődni.