Éppen, a tévé előtt feküdtem nézve az egyik rémunalmas sorozatot, mikor valaki csöngetett. Nem tudtam ki kereshet, hiszen senkinek nem adtam meg a címemet, egyedül Sebastiannak, hogy eltudja hozni Jaydent. De valószínűleg Jayden iskolában van, Sebastian meg nem jönne ide saját akaratából, valaki más állhat a küszöbömön. Lassan elvánszorogtam az ajtóig, miután megigazítottam összekócolódott szőke hajtincseimet. Ahogy kinyitottam az ajtót, egy rég látott sráccal találtam szembe magam. A fiam, Jesse állt az ajtóban. Azt sem tudtam mit csináljak, hiszen vele még nem volt alkalmam találkozni. Valószínűleg megtudta, hogy úgy döntöttem mégis visszajövök, és most megkeresett.
- Szia Jesse - húztam széles mosolyra rózsaszín ajkaimat és magamhoz öleltem Jesset. - Jajj de régen láttalak. Úgy örülök, hogy végre találkozunk - mondtam élénken csillogó tekintettel, majd behúztam az ajtón és a nappaliba sétáltunk. Sokáig nem tudtam mit is kellene most mondanom neki. Hiába nézett ki nálam idősebbnek és valószínűleg érettebb gondolkodású is volt, még mindig azt a kissrácot láttam benne, akiért a Roxfortban éltek-haltak a tiniboszik.
- Hogy vagy? Honnan tudtad meg a címem? - kérdeztem, de egyáltalán nem haragudtam, hogy itt van. Olyan régen beszéltem már vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése