- Zoe én nem vagyok gyilkos ,hogy csak egyszerűen elvigyem orvoshoz abortuszra. - Hát igen, mert ez túl egyszerű lenne. Na jó, nem azért. Hanem mert én drága családtagjaimmal ellentétben nem vagyok az a lelketlen gyilkológép akinek két oldala van. Az egyik ami olyan hű de jó fej emberré teszi, a másik pedig az imént említett gyilkos hajlam. Oké, nem mondok inkább semmi rosszat, vagyis inkább nem gondolok rá. Kétség kívül Tim is tud néha a legjobb apák közé tartozni, de a legrosszabbak közé is. Zoe pedig, hát dettó ugyan ez.
- Szóval azt mondod nevelje ő? - Ezen gondolkodtam egy darabig. Hiszen tényleg ez lenne a legjobb ötlet. de hagyjam ,hogy az én hibám ,mások életét tegye tönkre? És ,hogy én neveljem fel? Nézzem végig ahogyan megöregszik és végül meghal. Mert előbb utóbb az lesz és attól félek a legjobban.
- Mi lenne ha megtartanám? Ez mindenhogy rossz. - Egy pillanatra viszonoztam az ölelést ,majd gyengéden ellöktem magamtól és felpattantam.
- Ezt elszúrtam. - Szúrtam fogaim között és lassú léptekkel körbesétáltam a szobába. - Francba. - Kezem nagy lendülettel elindult az ajtó felé és egy óriási reccsenéssel csapódott az ajtónak. Jól esett ,hogy egy kicsit ki tudtam szabadítani érzelmeim ,de ahogy az ajtóra néztem ,ami igen siralmasan nézett ki ,mivel öklöm nyoma teljesen ott maradt és vagy két centiméter vastag krátert okozott.
- Bocs. - Fordultam Zoe felé. - Szóval akkor te mit tennél a helyemben? - kissé jobban éreztem magam, lehet most szét kellene vernem ezt a lakosztályt és teljesen jól lennék. Most ez akkora kísértés volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése