Zoe

Gyakori pislogások közepette hallgattam végig, amint Jayden elmeséli, mi is történik itt nagy általánosságában. Nem is tudtam mit mondjak. Számíthattam volna rá, hogy Sebastian nem fog rám várni akár kétpercig is. Nem is értem miért kell nekem ennyire féltékenynek lennem rá. Meg főleg azokra, akik átmásztak az ágyamon. Fujj. Ki tudja hányan voltak. Legalább pornószínésznőket bérelt volna... azok sokkal igényesebbek. De a mai kurvák... örülhet az ember, ha egy héten egyszer méltóztatnak fürdeni. Addig meg magukra fújnak egy doboz parfümöt, hogy legalább megpróbálják elnyomni azt a förtelmes bűzt, amit áraszt a testük. Komolyan, erre a gondolatra már elkapott a hányinger és félő volt, hogy rosszul leszek.
- Jól van Jay. És téged ez zavar? Vagy azok a lányok, akik jönnek vigyázni rád nem szoktak unszimpatikusak lenni? Ugye nem szoktak hozzád érni? Vagy... - Talán erről a témáról nem nekem kellene vele beszélnem, de én már mindent eltudok képzelni, mióta ismerem a nagyon fogyatékos bátyámat, aki már tizenegy évesen képes volt a szobalánnyal elveszteni az ártatlanságát. De legalább 19 éves volt a lány, és jól nézett ki, ápolt volt, inteligens.... de ezekről a ribancokról semmit nem tudok. Te jó ég, ki tudja milyen betegségeket kaphatott már el tőlük Jayden! Én esküszöm megfojtom Sebastiant, ha a fiamnak valami baja történt. - Jay... ugye, te... meg azok a lányok... szóval ti nem... nem nyúltatok egymáshoz, tudod... furcsa helyeken? - kérdeztem reménykedve, és éreztem, ahogy egész arcom felveszi egy paradicsom színét. Úristen, már nem is tudom mikor pirultam el legutoljára. Ennyire zavarba jönni.
- Szóval, ugye nem? - csúsztam közelebb hozzá és arcát kezeim közé vettem. Te jó isten, már tizennégy éves fiam van...