Sebastian

- Négy ember nem valami sok... - morogtam miközben elvettem a kínálgató lánytól egy újságot. Már megint csak a körítés. Ha azt várja ,hogy most ezzel elbizonytalaníthat még jobban, akkor gratulálok mert sikerült neki. Nem lehet tőle annyira sokkal jobb az életünk, de akkor is. Az pedig már eleve sértő ,hogy olyan mond ,hogy az én boldogságom ha gyilkolhatok. Már hogy lenne? Nem érti ,hogy nem azért csinálom?
- Nem szeretek gyilkolni... És nem azt várom , hogy a gyilkosok körébe népszerű legyek. Azt ,hogy legyek valaki. Miért nem érted meg? De nem tudom. - hogy lehet egy férfi , vagy fiú ilyen mint én? Hogy ne tudja eldönteni mit akar? De végre elértem, hogy Zoe kifejezze amit gondol.
- Nem hát. Éppen ez a baj... mert csak egy hülye vámpír vagyok aki átlagos életet akar élni csak azt nem tudom minek. - a repülőn rajtunk kívül mindenki aludt elvégre az éjszaka közepe volt és ha nem is akkor se beszéltünk olyan hangosan ,hogy rajtunk... és Jaydenen kívül bárki is meghallhatná. Igen, a kisfiú épp most buktatta le magát kíváncsiságával.
- Sehova nem megyek, maradok örök vesztes. - most úgy beszéltem mint egy depressziós, na mintha nem tudnám ,hogy még mindig tökéletes vagyok. Az álompasi, de mi van ha ez nem elég?
- Na gyere ide te kis szumó birkózó. - húztam ölembe a kis srácot. - Ez mi? Nah mi ez itt? - fogtam meg hasán a kis hurkáit. Na nem mintha kövér lenne, arányos gyerek volt ,de kicsit tényleg nagyobb lett a hasa.
- Tényleg Jay melyik házba is szeretnél te menni a Roxfortban? - kérdeztem a fiút , közben Zoera mosolyogtam.
- Hagyjuk az előzőt jó? - néha vannak hangulatváltozásaim ,de nembaj így a jó. - De mi lenne ha Jay nem a Roxfortba menne, hanem valami elitebbe? - kérdeztem. Az oké, hogy mind a ketten odajártunk és lehet ez lenne a baj. Önző lennék? Nem, csak azt akarom ,hogy Jaynek esélye legyen valami sokra vinni, mert ,hogy okos az tény...