Miért van az ,hogy az hogyha ketten vagyunk nem képes beszélni, de ha Zoe itt van akkor rögtön megered a nyelve? Mert ez már kezd idegesíteni. Theodore Brightmore... Megvan. hoppá-hoppá. Ha most azért van itt amiért én gondolom akkor nagy baj van.
- Rendben és mit akarsz? - löktem azért a falnak. Nem tűröm ,hogy olyan emberek fenyegessenek meg ,akik egykor az életüket áldozták volna értem , vagy ha nem akarták volna akkor én gyilkoltam volna le őket. Rendben ,hogy a múltban történt... a kegyetlen múltamban, de megtörtént.
- És erről talán én tehetek? Hogy nyámnyilának tartott a feleséged és hányingere volt tőled? - elég a hivataloskodásból, mikor én voltam a vezér soha nem magáztam senkit, csak mindenki engem. De éppen most hazudtam. Talán mégiscsak volt közöm ahhoz ,hogy Elisabeth otthagyta. Talán volt vele egy kis dolgom ,de ezek nem fontos, elfeledett dolgok és a nő már meghalt szóval ez az én titkom marad.
- Takarodj és ha meghallom meghallom ,hogy bármelyik saját családtagom akár meglát az utcáén sétálni, vagy bármi, akkor követed a régi ismerőseidet. - szóltam és háztat fordítottam neki.
- Zoe ugye most nem fogjuk előröl kezdeni? Mert nekem már régen is elegem volt abból, hogy szerinted mindenért én vagyok a hibás. - néztem rá fásult tekintettel. Mi van ha ez az elmebeteg tényleg meglátogatja Rebeccát? Akkor meggyilkolom, de utólag már semmit sem fog érni.
- Ülhet. - fogtam meg a kisfiú kezét, hogy nehogy megint elvesszen. - Miért pont gyilkos lett? - Próbáltam elnyomni még mindig föltörni kívánó idegességemet. Rengeteget gondolkoztam ezen a halálfalósdin és a legszörnyűbb ,hogy hiányzik. A hatalom, a dicsőség, az ,hogy legyek valaki.
- Elné..- kezdte a repülő előtt álló őr. Oh, tényleg a kutya.
- Engedje fel. - tágítottam ki pilláimat, azért szeretem ,hogy itt mindenki elvárja ,hogy csak úgy szó nélkül rendezzek mindent.
- Cseréljetek helyet. - fel sem néztem a telefonomról. El kell intéznem ,hogy Rebecca ne legyen egyedül és a bátyja remek lesz az őrzésére és legalább a házunk is elfogadható állapotban marad.
- Zoe beszélnünk kéne... - kezdtem, szerintem már tökéletesen rájött ,hogy nem olyan dolgot fogok neki mondani aminek hú de nagyon tudna örülni, de először fiamnak szóltam.
- Jayden ígérd meg nekem ,hogy ilyet soha többet nem csinálsz jó? Legalább nekem szólj ha el akarsz tűnni. Vagy szólj ha szeretnél valamit ígérem megkapod. - de eljött a pillanat, hogy Zoe várakozó tekintetével kellett szembenéznem.
- Tudják... mármint a halálfalók, hogy élek. - nagyot nyeltem. - Te is láttad a prófétában ,hogy Caspian meghalt... és fent áll a lehetőségem ,hogy... hiába néznék egyesek rossz szemmel ,de érted... jajj tudod mire akarok kilyukadni, egyik nap megkerestek azzal ,hogy lehetnék ismét a vezetőjük. - inkább a lábamat fürkésztem mint a lányt. - És szeretném. Hiányzik, mégiscsak az életem része volt. Hiába őrlődtem rajta szerettem ,de nem tudom... - néztem rá csillogó tekintettel...
- Rendben és mit akarsz? - löktem azért a falnak. Nem tűröm ,hogy olyan emberek fenyegessenek meg ,akik egykor az életüket áldozták volna értem , vagy ha nem akarták volna akkor én gyilkoltam volna le őket. Rendben ,hogy a múltban történt... a kegyetlen múltamban, de megtörtént.
- És erről talán én tehetek? Hogy nyámnyilának tartott a feleséged és hányingere volt tőled? - elég a hivataloskodásból, mikor én voltam a vezér soha nem magáztam senkit, csak mindenki engem. De éppen most hazudtam. Talán mégiscsak volt közöm ahhoz ,hogy Elisabeth otthagyta. Talán volt vele egy kis dolgom ,de ezek nem fontos, elfeledett dolgok és a nő már meghalt szóval ez az én titkom marad.
- Takarodj és ha meghallom meghallom ,hogy bármelyik saját családtagom akár meglát az utcáén sétálni, vagy bármi, akkor követed a régi ismerőseidet. - szóltam és háztat fordítottam neki.
- Zoe ugye most nem fogjuk előröl kezdeni? Mert nekem már régen is elegem volt abból, hogy szerinted mindenért én vagyok a hibás. - néztem rá fásult tekintettel. Mi van ha ez az elmebeteg tényleg meglátogatja Rebeccát? Akkor meggyilkolom, de utólag már semmit sem fog érni.
- Ülhet. - fogtam meg a kisfiú kezét, hogy nehogy megint elvesszen. - Miért pont gyilkos lett? - Próbáltam elnyomni még mindig föltörni kívánó idegességemet. Rengeteget gondolkoztam ezen a halálfalósdin és a legszörnyűbb ,hogy hiányzik. A hatalom, a dicsőség, az ,hogy legyek valaki.
- Elné..- kezdte a repülő előtt álló őr. Oh, tényleg a kutya.
- Engedje fel. - tágítottam ki pilláimat, azért szeretem ,hogy itt mindenki elvárja ,hogy csak úgy szó nélkül rendezzek mindent.
- Cseréljetek helyet. - fel sem néztem a telefonomról. El kell intéznem ,hogy Rebecca ne legyen egyedül és a bátyja remek lesz az őrzésére és legalább a házunk is elfogadható állapotban marad.
- Zoe beszélnünk kéne... - kezdtem, szerintem már tökéletesen rájött ,hogy nem olyan dolgot fogok neki mondani aminek hú de nagyon tudna örülni, de először fiamnak szóltam.
- Jayden ígérd meg nekem ,hogy ilyet soha többet nem csinálsz jó? Legalább nekem szólj ha el akarsz tűnni. Vagy szólj ha szeretnél valamit ígérem megkapod. - de eljött a pillanat, hogy Zoe várakozó tekintetével kellett szembenéznem.
- Tudják... mármint a halálfalók, hogy élek. - nagyot nyeltem. - Te is láttad a prófétában ,hogy Caspian meghalt... és fent áll a lehetőségem ,hogy... hiába néznék egyesek rossz szemmel ,de érted... jajj tudod mire akarok kilyukadni, egyik nap megkerestek azzal ,hogy lehetnék ismét a vezetőjük. - inkább a lábamat fürkésztem mint a lányt. - És szeretném. Hiányzik, mégiscsak az életem része volt. Hiába őrlődtem rajta szerettem ,de nem tudom... - néztem rá csillogó tekintettel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése