Zoe

Magamhoz húztam Jaydent, ahogy láttam, hogy Sebastian belökte a közeli elzárt folyosó részre a vámpírt. A fiamat nem hagyhattam itt, mert képes lett volna megcélozni az egyik repülőgépet és teljesen egyedül elutazni Alaszkába. Viszont, hajtott a kíváncsiság, hogy kiderítsem ki a férfi. 

- Jayden, tedd le azt a kutyát. Ki tudja nem-e bolhás. Nem akarom, hogy te is elkezdj itt nekem vakarózni, vagy hogy valamilyen kiütések jöjjenek elő a bőrödön. - Megpróbáltam kivenni Jayden kezéből a kutyát, de az rám morgott.

- Látod, nem szeret téged. Engem akar.

- Jayden, egy kutya nem tudja mit akar. Tedd le szépen. Nézd meg, hogy vicsorog! Meg fog harapni - léptem hátrébb a kutyától.

- Csak téged nem szeret. Okos kutya - simogatta meg a kutya fejét. Én megölöm ezt a férfit. A nyaralás alatt elfelejthette volna, hogy ő egy rühes korcsra vágyik, de nem. Mert neki már a repülőtéren találnia kellett egyet. Első dolgom lesz, hogy valakinek odaadjam ezt a kutyát. Egyébként sem tetszik, ahogy engem ugat. Mintha csak valaki direkt megtanította volna neki, hogy utálnia kell. Buta korcs. 

- Gyere Jay - szóltam fiamnak, de tartottam a két méter távolságot, különben a kutya vicsorogni kezdett. - Ideülj le, és el ne mozdulj. Érthető voltam? - nyomtam le a falmentén álldogáló műanyag székek egyikére, majd odasétáltam Sebastianhoz és a férfihez. 

- Válaszoljon, ha nem akar búcsút inteni a nyomorult életének. 

- Maga szerint annyira bánnám, ha megölnének? Akkor el kell, hogy keserítsem magukat. Jó ideje várom a halált. 

- Ki maga? 

- Theodore Brightmore. 

- Maga nem volt vámpír.

- Mr. Acerlot sem volt még akkorban vámpír. Hiszen Halálfalók voltunk... - Ebben a percben rá kellett jönnöm, hogy aki előttünk áll nem más, mint Sebastian egykori talpnyalója. 

- Mit akar tőlünk?

- A halálfalók között tönkre ment az egész életem. A feleségem elhagyott, a gyerekeim megutáltak. Most ezt akarom maguknak visszaadni. 

- Van két másodperce, hogy eltűnjön, vagy megölöm - sziszegtem a férfi arcába, de ahogy taszítottam egyet rajta már el is tűnt.

- A halálfalóid, még mindig nem tudtak túl lépni a halálodon... a gyerekeid életére törnek... nem akarok holnap reggel úgy ébredni, hogy ez a seggfej ott fekszik közöttünk. Soha többé nem akarom látni a hányinger képét - magyaráztam Sebastiannak amíg visszamentünk Jaydenért. 

- Apa, elneveztem a kutyámat - pattant fel a helyéről Jay és odafutott Sebastianhoz. -  Gyilkos. Annyira aranyos. Ő is jön velünk nyaralni. Ülhet mellettem? - nézett az apjára csillogó szemekkel. Hihetetlen, hogy ez a kutya Sebastiant is bírja, csak engem nem. 

- Menjünk mert már ma még Balira szeretnék érni. 

A repülőre miután visszaszáltunk, megpróbáltam a lehető legmesszebb leülni Jaydentől és a kutyájától. 

- Anya, mi lenne ha a helyedre ülne Gyilkos? A te ülésed van az ablak mellett és ott ki tud nézni, ha rosszul lenne. 

- Jayden a kutyának nem kell külön ülés. 

- De neki kell, mert sokat fogunk utazni. 

- De anya, Gyilkos sírni fog, ha nem lesz saját széke - kezdett el hisztizni Jayden. Mára kezd nagyon elegem lenni a fiamból.

- Miért kellett megkeresnünk? Itt kellett volna hagynunk a kutyájával együtt. Most nézd meg hogy néz rám az a kutya. Mindjárt nekem fog ugrani... - magyaráztam Sebastiannak, és fejemet a férfi vállára hajtottam. - Már most utálom ezt a kutyát..