Jayden

"Engem nem zavar, csak örülök ha téged igen. Mellesleg remélem ,hogy hazajössz és végre rend lesz." De ezt azért mégsem mondhatom neki ,mert az én kedvemért úgysem maradna itt. De egy dolgot viszont nagyon félreértett ,mert rám Sebastian kurvái nem igazán szoktak vigyázni. És ha most arra akar kilyukadni a dadogással amire én gondolok... hát akkor nagy bajok lesznek itt. Hozzá szoktam e érni... Háát... igen van mikor összeér a kezünk vagy direkt piszkálnak amikor Tim előadja ,hogy az öcsikéje vagyok, de miért van olyan értésem ,hogy ő most nem erre céloz? Nem is igazán az dühít ,hogy ilyeneket feltételez ,hanem az ,hogy annyira kis hülye gyereknek tart ,hogy úgy kérdezget tőlem mint egy öt éves kisfiútól. Miért nem lehet elhinni ,hogy egy tizennégy éves már azért tisztában van pár dologgal? Agybajt lehet kapni az ilyen felsőbbrendű nézésektől.
- Ne nézz kisgyereknek ,jó? Tudom mire célzol. - Húztam gúnyos, kissé lenéző mosolyra ajkaim. ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és jelent meg az éppen röhögőgörcsével küszködő Tim az ajtóban.
- Azt a rohadt... - Szűrte röhögése közben. Szinte érteni sem lehetett ,de mivel én mosolyogva figyeltem ezért sikerült kiszűrnöm szavait. - Komolyan ki akartatok hagyni egy ilyen témából? Hát mindjárt meghalok. - Támaszkodott még mindig röhögve az ajtónak ,majd kissé színészi komolysággal folytatta. - Renben Jayden. Meséld csak el nekem mit szoktál te csinálni amikor én nem látlak? Érted gatya le stb... - Kacsintott oda nekem.
- Hahaha. Nem vicces. - Vágtam hozzá csökönyösen.
- Zoe biztosan állítom neked ,hogy hiába faggatod semmi sem történt. - Most miért válaszol neki helyettem? Én már eleve kiakadtam az elképzelésen is. Szörnyű. - Ez amúgy hogy is jutott estedbe? Gondolod ,hogy kitenném ekkora szörnyűségnek? - Hát én mindjárt elsüllyedek, miért kell rajtam viccelődnie?
- Hagyd már abba. - Tudattam vele is ,hogy teljes mértékben megsértődtem...