Sebastian

Hát komolyan képes volt azért idejönni mert elfogyott a pénze? Hát én komolyan most fogok egy karót. Oké, most már tényleg eljátszotta minden egyes rokonszenvét. De hát mindig is ilyen volt. Nem érdekelte a kötelezettség ,semmi. Még kényszerből sem bírta több éven keresztül. Neki az az élet volt az álom amit Darren mellett kapott. Aki soha rá se nézett és a négy fal között elvolt egyedül mint a befőtt? Hát akkor hajrá. Menjen vissza oda. Itt már úgysem kíváncsi rá senki.
- Áh, gondolhattam volna. - Küldtem felé egy gúnyos vigyort. Nah, válasszak? Volt már mikor a nulláról indultam, de most valahogy pont jó minden ahogyan van. - Oké. - Húztam ki kezéből és levettem a hatalmas hűtőről a mágneses tollat és egy gyenge mozdulattal odafirkantottam a vonal fölé. - Bocs ,de már eldöntöttem. - Mosolyodtam el. Még ,hogy én ellene neveltem? Persze. Háromszor is. Ez egyáltalán nem igaz én ha utálom is, magamban teszem és maximum Jessenek ,vagy Rebeccának mondtam, hagytam ,hogy Jayden maga fogja fel és törődjön bele mindenbe.
- Szerintem semmi közöd nincsen hozzá. - Állt fel Jayden. - Fejezd már be és menj el innen. Itt mindenki utál, nem vetted még észre? - Rúgott bele az egyik székbe és felrohant az emeletre.
- Azta.. Hát Zoe gratulálok. Na mesélj mennyi pénzt kérsz egy éjszakáért? Ezt már úgy meg akartam kérdezni. - Olyan szép velősen vágtam ezt hozzá ,hogy az csak na. - Milyen belépni a házamba? - Firkantottam alá a legutolsó papírt. - Kész vagyok. - Nyújtottam át neki. - Megfelel? - Közben hallgattam ahogyan Jayden csapkodta saját ajtaját ,majd Rebeccáét is. Remek...