Szóval zavarja, hogy itt vagyok. Hihetetlen, hogy még ennyi idő után sem tud egy kicsit kedvesebben fogadtatni. Nem mintha én máshogy tettem volna az Ő helyében, de az én vagyok. De ha ennyire nem fogok senkinek hiányozni...
- Ne aggódj, már itt sem vagyok. De azt nem tilthatod meg, hogy ne találkozzak a gyerekeimmel. Jayden miatt pedig gyakran fogunk találkozni, úgyhogy jobb ha hozzászoksz a gondolathoz, hogy ismét itt vagyok! - mondtam egy elégedett félmosollyal szám sarkában, de mégis elindultam a lépcső felé. Jayden azonban megszakította a kínos pillanatot. Érdeklődve vontam fel szemöldökömet. Szóval, annyira még sem haragszik rám, ha azt akarja, hogy maradjak. Talán jobb lett volna, ha elmegyek, ugyanis én még mindig csak vendég vagyok itt, de nem mozdultam. Jayden miatt. Örültem, hogy van rá remény, hogy visszakapjam a fiamat.
- Maradok - suttogtam Jaydennek, majd kezemet övébe csúsztattam.
- Csak nem menned kell gyűlésre? Kitalálni, Anglia melyik részén végezzetek írtást, mert túlságosan is elszaporodtak a kórokozók? - kérdeztem gunyorosan, majd megcsóváltam fejemet. Ő már örökké Halálfaló vezér marad. Alig tudom elképzelni úgy, mint egykori ellenségemet, aki az iskola folyosóján, első adandó alkalommal sértegetett. Talán az a srác, már nem is él.
- Ne aggódj, én csak azért vagyok itt, hogy vigyázzak rá. Amíg te távol leszel, szeretett társaságoddal - rebegtettem meg angyalian pilláimat, majd behúztam Jayt a szobájába és magunk mögött becsaptam az ajtót.
- Mindig, van valami dolga esténként? Ki szokott rád addig vigyázni, amíg ő távol van? - kérdeztem Jaydent és letelepedtem mellé az ágyra.
- Ne aggódj, már itt sem vagyok. De azt nem tilthatod meg, hogy ne találkozzak a gyerekeimmel. Jayden miatt pedig gyakran fogunk találkozni, úgyhogy jobb ha hozzászoksz a gondolathoz, hogy ismét itt vagyok! - mondtam egy elégedett félmosollyal szám sarkában, de mégis elindultam a lépcső felé. Jayden azonban megszakította a kínos pillanatot. Érdeklődve vontam fel szemöldökömet. Szóval, annyira még sem haragszik rám, ha azt akarja, hogy maradjak. Talán jobb lett volna, ha elmegyek, ugyanis én még mindig csak vendég vagyok itt, de nem mozdultam. Jayden miatt. Örültem, hogy van rá remény, hogy visszakapjam a fiamat.
- Maradok - suttogtam Jaydennek, majd kezemet övébe csúsztattam.
- Csak nem menned kell gyűlésre? Kitalálni, Anglia melyik részén végezzetek írtást, mert túlságosan is elszaporodtak a kórokozók? - kérdeztem gunyorosan, majd megcsóváltam fejemet. Ő már örökké Halálfaló vezér marad. Alig tudom elképzelni úgy, mint egykori ellenségemet, aki az iskola folyosóján, első adandó alkalommal sértegetett. Talán az a srác, már nem is él.
- Ne aggódj, én csak azért vagyok itt, hogy vigyázzak rá. Amíg te távol leszel, szeretett társaságoddal - rebegtettem meg angyalian pilláimat, majd behúztam Jayt a szobájába és magunk mögött becsaptam az ajtót.
- Mindig, van valami dolga esténként? Ki szokott rád addig vigyázni, amíg ő távol van? - kérdeztem Jaydent és letelepedtem mellé az ágyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése