Már éppen megnyomtam volna a lift gombját, beletörődve, hogy magányomban fogok felliftezni a huszonhetedik emeletre, mikor Sebastian és Jayden ugrottak be mellém.
- Most ez miért kellett? - förmedtem rá a férfire és kezeimet rászorítottam fülemre, hogy ne kelljen Jayden sikítását hallgatnom, ugyanis a gyerek úgy üvöltött, mint akit éppen most akarnak beledobni egy fazék forrásban lévő vízbe. Az akvárium falának dőlve figyeltem ahogy Jayden ugrál, majd elvágja magát a lábamnál és ide-oda kezdett fetrengeni. Két másodpercid úgy látszott, hogy abbahagyja az éles sikítást, de inkább még hangosabban rázendített és ütni kezdte a lábamat. Komolyan kiteszem, és jöhet tovább gyalog, ha ennyire sok energiája van. És ha belegondolok, hogy naponta minimum négyszer a liftet fogjuk használni, és minden alkalommal Jayden társaságában, lehet jobb ötlet lenne leköltözni a földszintre.
- Jayden azonnal hagyd abba. Sőt, jobbat mondok. Ezentúl olyat játszok, hogy te itt sem vagy. Nem veszek rólad tudomást sem. Elegem van belőled - szóltam rá hisztérikus hangon Jaydenre, és arrébb sétáltam.
- Nekem is belőled - ordította vissza Jayden és mostmár apja nadrágjának szárát rángatta.
- Sebastian, itt az ideje, hogy megneveljük Jaydent - mondtam komolyan a férfinek. - Nekem már nagyon elegem van az álandó hisztijéből. Rebeccát nem hallottam ennyit nyivákolni. Mondjuk ő már négy évesen jóval önálóbb volt, mint Jayden. Jesseről már nem is beszélve. Soha nem várt el ilyen szintű törődést. Jayden meg... megkeseríti a napjaink nagy részét.
- Mindjárt felérünk, és felhívhatod. Nem értem miért nem maradtál otthon a lányoddal, sőt Jaydent is otthagytam volna neked. Én pedig egyedül eljöttem volna nyaralni - vontam meg vállamat, majd ahogy végre megérkeztünk, és nem kellett túl üvöltenem Jaydent, és kiléptem a liftből. Jayden feltalálta magát, ugyanis megfogta két kezével Sebastian lábát és hagyta, hogy a férfi vonszolj amaga után.
- Mi lenne, ha ti egy szobában aludnátok én pedig megkapnám a teraszos szobát a franciaággyal? - rebegtettem meg pilláimat, de a bájos mosoly már le is fagyott arcomról, ugyanis Jayden már ott ugrált a franciaágyon és már megint sikongatott.
- Ez lesz az én ágyam. Egyedül én alhatok itt, meg az, aki megérdemli - vigyorgott rám elégedetten, mintha csak meg akarná bosszúlni, hogy nem szólok hozzá. Ne is várja el tőlem, hogy bármit megteszek neki. Az ő ágya, akkor ő fog engem kiszolgálni.
- Apa, megyünk fürdeni? - kérdezte az apját, miközben már fel is túrta a bőröndjét fürdőnadrág után kutatva. Sóhajtottam egyet, majd magam után húzva bőröndömet, átmentem a gyerek szobába és becsaptam magam után az ajtót, hogy én is átöltözzek. Jay kikészítő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése