Zoe

Mióta leszálltunk a repülőről, Sebastian védtelen kérdésén gondolkoztam. Miszerint Jaydent egy nevesebb Varázslóképzőbe kellene íratnunk, két év múlva. Elsőre teljes felháborodással elleneztem a dolgot. Hiszen mi is ott végeztünk, és fel tudtunk nőni. Az már más kérdés, hogy milyenek lettünk. De jobban átgondolva, lehet, hogy Jaydennek egy erősebb oktatási intézményre lenne szüksége. Ő még nem tud egyedül dönteni, ezért nekünk kell helyette megfelelő irányba elindítani, hogy a későbbiekben több lehetőség tárulkozzon fel előtte. Talán egyszer még hálás is lenne érte. Már csak az a baj, hogy Ő már hét éves korában, mikor először hallott a Roxfortról vehemensen kijelentette, hogy ő nem mehet máshova mint a Mardekárba. És ez mellett az állítása mellett még mindig kitart. 

Hamarosan megérkeztünk a szállodánkhoz. Nem kellett csalódnom Sebastian és Jayden ízlésében, akik közösen választották ki a luxus hotelt, ahol egy hetet fogunk eltölteni. Jayden természetesen nem volt képes a saját lábán menni, így ha nem Sebastian cipelte, akkor az én kezembe csüngött. A szobánk a huszonhetedik szinten volt elhelyezve. A legkézenfekvőbb dolog az lett volna, ha beszállunk a liftbe, és megvárjuk amíg felérünk a lakosztályunkba. De Jayden, nem volt hajlandó beszállni a liftbe. 

- Jayden, csak három perc és túl vagy rajta. Tudod milyen sok itt a lépcső? Anyának leszakad a lába mire felérünk - néztem rá szinte könyörgően, hiszen már fájtak a magassarkúban a lábaim, és fáradt is voltam. 

- Nem érdekel. Nem szállok be egy mozgó dobozba, ami tele van halakkal. Megfulladok - jelentette ki  ellenmondást nem tűrő hangnemben és elindult a lépcsőfeljáróhoz, de az első lépcsőfokra le is dobta magát, jelezve, hogy ő magától egy lépést sem tesz meg felfelé.

- És hogy gondoltad, hogy feljutsz az emeletre, ha itt ülsz? - kérdeztem érdeklődve, és csípőre vágtam kezeimet.

- Hát felviszel - vonta meg egyszerűen a vállát, és már nyújtotta is a kezét, hogy valamelyikünk felvegye. 

- Felejtsd el. Fent találkozunk - mondtam és már be is léptem a liftbe. - Sebastian? Felviszed vagy jössz te is lifttel? - kérdeztem a férfit, és próbáltam jelezni neki pillantásommal, hogy még véletlenül se merje felvinni. 

- Apa, akkor Te - mondta elégedetten és már fel is állt, hogy Sebastian fel tudja venni.