Zoe.Hát igen ő az akit már öt éve nem láttam, most pedig gondolkodás nélkül rohantam ide hozzá. Kissé jobb találkozást is elképzelhettem volna ,de ez így jött ki.
- Én is téged. - Annyira szívesen odaböktem volna ,hogy az ő hibájából nem találkoztunk. Nehezteltem rá, ugyan úgy ahogyan régen Timre is. Az ilyen dolgokból már nem is kéne gondot okoznom, hiszen nem vagyok már gyerek és akkor sem igazát mutattam ki ha valami miatt rosszul voltam. Inkább én voltam az aki mindenhez odabökött valamit és ezzel elterelte magáról a figyelmet. Vagyis talán a barátaimmal, különösen Lillyvel megbeszéltem dolgokat, de Zoera mérges voltam, mert "elüldözte" az apám, rá pedig mert nem élt együtt velünk, aztán mert elment. Szóval ezek a nagy családi megbeszélések néha meg sem történtek. Persze nem mondom azt ,hogy nem volt rájuk példa. Most pedig elő kellene rukkolnom valamivel és benyögöm ,hogy "hoppá, gyerekem lesz". Mennyivel könnyebbnek tűnik ezt a fejemben kimondani ,mint a valóságban.
- Timtől tudom. El akartam jönni... - Igen csak ezt nem épp mára terveztem. - Oké, hát akkor.. gyerekem lesz. - Az utolsó két szót szinte meg sem értettem ahogyan kimondtam. Nem ott van a baj ,hogy nem akartam én gyereket. Meg nem is ott ,hogy fiatal vagyok.. Na jó ez azért már vicces lenne. Hanem ott ,hogy nem ettől a lánytól ,egy futó kalandtól, akire soha nem tudnék szerelemmel nézni.
- Én is téged. - Annyira szívesen odaböktem volna ,hogy az ő hibájából nem találkoztunk. Nehezteltem rá, ugyan úgy ahogyan régen Timre is. Az ilyen dolgokból már nem is kéne gondot okoznom, hiszen nem vagyok már gyerek és akkor sem igazát mutattam ki ha valami miatt rosszul voltam. Inkább én voltam az aki mindenhez odabökött valamit és ezzel elterelte magáról a figyelmet. Vagyis talán a barátaimmal, különösen Lillyvel megbeszéltem dolgokat, de Zoera mérges voltam, mert "elüldözte" az apám, rá pedig mert nem élt együtt velünk, aztán mert elment. Szóval ezek a nagy családi megbeszélések néha meg sem történtek. Persze nem mondom azt ,hogy nem volt rájuk példa. Most pedig elő kellene rukkolnom valamivel és benyögöm ,hogy "hoppá, gyerekem lesz". Mennyivel könnyebbnek tűnik ezt a fejemben kimondani ,mint a valóságban.
- Timtől tudom. El akartam jönni... - Igen csak ezt nem épp mára terveztem. - Oké, hát akkor.. gyerekem lesz. - Az utolsó két szót szinte meg sem értettem ahogyan kimondtam. Nem ott van a baj ,hogy nem akartam én gyereket. Meg nem is ott ,hogy fiatal vagyok.. Na jó ez azért már vicces lenne. Hanem ott ,hogy nem ettől a lánytól ,egy futó kalandtól, akire soha nem tudnék szerelemmel nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése