Jesse

Ezekben a percekben tökéletesen rá kellet jönnöm arra ,hogy amire eddig úgymond "büszke" voltam, az egy kicsit túlságosan is túlzás volt. Most sikerült bebizonyítanom magamnak ,hogy egy idióta vagyok aki nem képes visszatartani magát. Most érzem úgy ,hogy a legjobban hasonlítok Sebastianra. Vagyis inkább hasonlítottam... amikor elkövettem azt ami miatt most legszívesebben porrá zúztam volna a kocsiajtót ,amit épp visszafogva erőm ,csaptam be. Nem is tudom mire vágynék a legjobban most. Arra ,hogy törjek zúzzak, vagy inkább ,hogy magamban őrlődjek az egészen. De ami biztos ,hogy ebben a pillanatban egyetlen ember van akivel beszélni akarok, az pedig nem más mint Zoe. Számat harapdálva és a semmibe tekintgetve haladtam hotel szobája felé a végtelennek tűnő lépcsőkön. Kivel tudnék most mással beszélni ,mint vele? aki megértene és nem azt sulykolná ,hogy "nem nagy ügy". Ő talán reálisan tud gondolkodni ilyen téren. Na jó ebbe azért van vagyok biztos. Elvégre is ,én aki még néha gondolkodni is szoktam... inkább hagyjuk. De ,hogy most mit fogok mondani, vagy egyáltalán milyen képet fogok vágni, ahhoz még tippem sincs. Bekopogtam az ajtón és vártam ,hogy kinyíljon előttem.
- Zoe! - Köszöntem ,mikor kinyílt előttem az ajtó. Nem tudom ,hogyan sikerült ennyire átlagosan odaköszönnöm.