Zoe

Arcomra egyáltalán nem ült ki, de belül marcangolt a lelkiismeret. Még azt sem tudtam, hogy a fiamnak nincs varázsereje. Merlinem, nem varázsló...
- Jajj kicsim, annyira sajnálom... - leheltem halkan, majd megszorítottam kezét. Hiszen én aranyvérű vagyok, Sebastian pedig félvér. Nem tudom megérteni, hogy lehetséges, hogy Jayden nem örökölte a képességünket. Szegény. - Lehet, hogy nem vagy varázsló, de vámpír vagy. És nem is akármilyen. Nem sokan vannak, akik tisztavérű vámpírok. Talán ha a világon van összesen öt ilyen vámpír, és te vagy közüllük az egyik - próbáltam lelket önteni Jaydenbe, hiszen bármennyire is azt mondta nem akart volna beiratkozni a Roxfortba - amit nem tudok elképzelni -, az arcán látszott, hogy fáj neki, hogy más, mint én, vagy Sebastian, vagy Jesse és Rebecca. Az pedig, hogy nem akart bentlakásos iskolába menni... biztos rá lehetett volna beszélni. De jobban belegondolva, jobb is, hogy nem került be. Egész biztosan a Mardekárat erősítette volna, és ha az apjára ütött, akkor el se akarom képzelni, miket művelt volna.
- És, milyen ez az iskola? Tetszik? - kérdezgettem Jaydent.
- Sebastian, neked nem úgy volt, hogy programod lesz a mai estére? Vagy már nem is mersz egyedül hagyni a saját fiammal? Ne aggódj, tökéletesen megtudja védeni magát. Rég láttam már, igazán kettesben hagyhatnál vele - mondtam Sebastiannak, majd kinyitottam előtte az ajtót, és bájosan elmosolyodtam. - Hagy döntsön Jay, kivel szeretne most beszélgetni.