Még, hogy ne nézzem kisgyereknek... akkor, mégis hogy óhajtja, hogy megszólítsam? Nem beszélhetek úgy vele, mintha felnőtt lenne, mert még túl kicsi, mondjon bármit is.
- Jay, csak válaszolj - sűrgettem. Még mindig válaszára vártam, mikor berobbant a szoba ajtaja és Sebastiannal találtam szembe magam. Nem tudom megérteni, mi az, amit már megint ennyire humorosnak talál.
- Sebastian, ezen nem kellene nevetned. Komolyan, nem is értem miért pont nekem kellett felhoznom ezt a témát... - mondtam felháborodottan, majd hallgattam Sebastian szavait. Most ez normális? Hogy kérdezhet ilyeneket?
- Fejezd ezt be! Ne magadból indulj ki! - kiáltottam rá a férfire, és már majdnem rátapasztottam kezeimet Jayden fülére, de talán teljesen felesleges volna... ki tudja mik történtek ebben a házban. - Jayden nem csinál semmit - jelentettem ki határozottan, habár lehet csak én akartam ezt hinni. Valahogy egyáltalán nem akartam látni felnőni a fiamat. És különben is... ha bármit is csinálna, mikor Seb nem látja... az megtörné azt a varázst, hogy ő az én kicsi fiam. Azt pedig nem akarom. Jayden nem csinál ilyeneket. Nem és nem.
- Hát igen, teljes mértékig el tudom képzelni, ahogy megengeded a fiadnak, hogy... a francba, nem akarom ezt elmagyarázni - mondtam elpirulva. Hihietetlen, hogy Én, ennyire zavarba tudok jönni, ha a fiam előtt erről a témáról kellene beszélnem.
- És Jay, vannak a suliban olyan lányok, akik tetszenek? A Roxfortba biztos sok csinos boszi jár - húztam széles vigyorra ajkaimat. Tényleg, még azt sem tudom, hogy melyik házba került. Semmit nem tudok. - És, hogy megy a suli? Melyik házba jársz? Milyenek a professzorok? Benne vagy a kviddics csapatban? - hadartam el egy szuszra a kérdéseket, hogy még véletlenül se térjünk vissza az előző témához.
- Jay, csak válaszolj - sűrgettem. Még mindig válaszára vártam, mikor berobbant a szoba ajtaja és Sebastiannal találtam szembe magam. Nem tudom megérteni, mi az, amit már megint ennyire humorosnak talál.
- Sebastian, ezen nem kellene nevetned. Komolyan, nem is értem miért pont nekem kellett felhoznom ezt a témát... - mondtam felháborodottan, majd hallgattam Sebastian szavait. Most ez normális? Hogy kérdezhet ilyeneket?
- Fejezd ezt be! Ne magadból indulj ki! - kiáltottam rá a férfire, és már majdnem rátapasztottam kezeimet Jayden fülére, de talán teljesen felesleges volna... ki tudja mik történtek ebben a házban. - Jayden nem csinál semmit - jelentettem ki határozottan, habár lehet csak én akartam ezt hinni. Valahogy egyáltalán nem akartam látni felnőni a fiamat. És különben is... ha bármit is csinálna, mikor Seb nem látja... az megtörné azt a varázst, hogy ő az én kicsi fiam. Azt pedig nem akarom. Jayden nem csinál ilyeneket. Nem és nem.
- Hát igen, teljes mértékig el tudom képzelni, ahogy megengeded a fiadnak, hogy... a francba, nem akarom ezt elmagyarázni - mondtam elpirulva. Hihietetlen, hogy Én, ennyire zavarba tudok jönni, ha a fiam előtt erről a témáról kellene beszélnem.
- És Jay, vannak a suliban olyan lányok, akik tetszenek? A Roxfortba biztos sok csinos boszi jár - húztam széles vigyorra ajkaimat. Tényleg, még azt sem tudom, hogy melyik házba került. Semmit nem tudok. - És, hogy megy a suli? Melyik házba jársz? Milyenek a professzorok? Benne vagy a kviddics csapatban? - hadartam el egy szuszra a kérdéseket, hogy még véletlenül se térjünk vissza az előző témához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése