- Sebastian, itt vagyok, ha ezidáig még nem vetted volna észre nyöszörögtem miközben ujjaimmal halántékom két oldalát kezdtem kör-körös modulatokkal masszírozni.
- Azt hittem ezt tegnap Rebeccával megoldottátok. Voltál vele vásárolni is. Gondoltam segített neked bepakolni a rózsaszín tangáidat, meg a magassarkúidat - mondtam gunyorosan, majd hátat fordítottam a két férfinek, és lehunytam szemeimet, így csak hallgattam őket.
- Apa, az az én szendvicsem volt. Add ide nekem a szalámit. A kenyeret megeheted. És elfogyott a kakóm. Tessék, tedd le az asztalra a poharat. - Így jobban belegondolva, Jayden még az apjával is úgy beszél, mintha a szolgálója lenne. De azért megérdemli Sebastian. Ő volt, aki elkényeztette. Vállalja a következményeket. Hallottam, hogy Jay sikongat és lábával kalimpál az ágyon, majd beszélgetésükre figyeltem. Így képtelenség aludni. Komolyan mondom.
- Megbeszéltük. Tudod mit kapott Derek a születésnapjár az apukájától? Egy kutyát. Ilyen törpe félét. De mivel én nagyobb és okosabb vagyok, valami nagyobb fajta kutyára lenne szükségem, ami illene hozzám. És bent kellene aludnia a szobámban. Tudod melyik kutyára gondoltam? Dán dogra. Tegnap anya ilyeneket rajzolt nekem a füzetembe, mellé meg engem. Annyira jól mutatott mellettem. És gondolj csak bele apa... a lányok az előkészítőben ugyis mindig arról beszélnek, hogy otthon azt hallják az anyukájuktól, hogy a méret a lényeg. Az enyém lehetne a legnagyobb - akaratlanul is felnevettem, ahogy hallgattam Jaydent, mekkora átéléssel mesél.
- Cserébe nem hagyom, hogy aludjon. Áll az alku?
- Fent vagyok. Képtelenség tőletek aludni.
- Anya, veszel nekem kutyát?
- Beszéld meg apáddal.
- Ő megengedte.
- Akkor menjetek el és vegyétek meg. Én meg bepakolok nektek - mondtam megadóan, majd a gardróbhoz sétáltam és elővettem a bőröndöket. Még jó, hogy én már naggyából be voltam pakolva, Jay ruhái is egy helyen voltak. Az ágyra tettem fiam bőröndjét, majd kiszámoltam hét pólót, és beletettem a bőröndbe. Minden ruhadarabjából hét darabot tettem be neki. Mikor azonban harmadszorra fordultam, már csak azt vettem észre, hogy egy darab ruha sincs a bőrönben.
- Jay, most akkor akarsz jönni vagy itthon haggyunk?
- Nem hagynátok itthon. Megmondtad tegnap, hogy nem hagynál Rebeccára, mert magára sem képes vigyázni, Jessenek pedig nem rontanád el azzal a napjait, hogy rábízol. - Elégedett vigyor terült el a száján, és utáltam, hogy igaza van.
- Akkor megtennéd, hogy nem szeded ki a ruhákat, amiket már beletettem?
- Anya, én nem hordok piros pólót, se citromsárgát, se lilát. Az tök buzis. Miért csak négy zöldet pakolsz? És azokat nem is szeretem, mert zavarnak az elején a minták. És azok a zoknik nem kényelmesek, mert a varrás zavarja a lábamat. Az új zokniaimat akarom.
- Jay, menj zuhanyozni - mondtam fiamnak, majd vettem egy nagy levegőt és tehetetlenül dobtam le magam az ágyra.
- Sebastian, a fiad megkeseríti az életemet. Szerinted nem veszik fel a gyerekeket hamarabb a Roxfortba? Vagy esetleg mi lenne, ha elvinnénk egy bentlakásos intézménybe? Szerintem jól éreznénk magunkat nélküle. Több időnk jutna minden másra - húztam ellenállhatatlan vigyorra ajkaimat, majd odamásztam hozzá az ágyon, de mielőtt megcsókolhattam volna, Jay jelent meg a fürdőszoba ajtóban.
- Apa, engedj nekem vízet. Megégettem az ujjam... - mutatta fel aprócska fehér ujját, majd hatalmas szemekkel nézett Sebastianra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése