Sebastian

Fáradtan rúgtam le magamról jó meleg takarómat. Meglepve érzékeltem ,hogy túl korán keltem. Hiába helytelen dolog nálam 7 órakor felkelni ,mégsem bírtam volna visszaaludni. Beteges dolog ,hogy tegnap is már este 10kor bealudtam. El kéne mennem valahova bulizni, bele fogok betegedni ebbe a családosdiba, talán tényleg nem nekem való. De most legalább csend van. Zoe életében először le tudta halkítani a gyereket. Nem ért a gyerekneveléshez az biztos. Én viszont minta apa vagyok. Mindene megvan ennek a gyereknek. Tegnap is Merlin tudja mennyi pénzt áldoztam rá. Zoenak meg csak annyi feladata lenne ,hogy kajáztassa, fürdetgesse, altatgassa, kitalálja mikor miért sír, meg ilyen tök egyszerű dolgok. Én tegnap is vagy két órát egyedül voltam a kicsivel ,ő meg panaszkodik ,hogy semmi ideje. Rebecca is segített neki tegnap ,vagyis ő ezt állítja, akkor nem értem miből is kell ekkora fesztivált csinálnia és minden nap velem veszekednie.
Vége a csendnek. Felébredt Jayden. Mindegy. Majd valaki más elintézi. Én éhes vagyok. Amúgy is éppen elég messze van így is a konyha ,nem hogy még előtte a gyerekszobáig is el kelljen mennem.

Mi az ,hogy elment? Hát én megbolondulok. Nem volt mibe kikészülnie. Más nők egyedül felnevelnek egy gyereket ,ő meg nemképes úgy törődni egyel ,hogy hárman azt várják mikor segíthetnek neki? Na jó, talán ez kissé túlzás volt ,de biztos vagyok benne ,hogy mind a hárman segítenénk neki ha kérné.

" - Bocs, most a haverokkal találkozok."

" - Bulizni megyünk a csajokkal."

" - Nem érek rá..."

Jól van na. Nem a tegnapi napból kell kiindulni. Renden. Be fogom bizonyítani Zoenak ,hogy nélküle is menni fog. Úgyis visszajön és akkor leesik a válla ha meglátja ,hogy én mindent a kezembe tartok. Például el kellene hallgattatnom a gyereket.

- Akkor lássuk csak, mit is kéne neked adnom? - Kérdeztem a pöttömtől ,aki torka szakadtából üvöltött a kezemben. Csodaszép szemeiből pedig patakokban folytak könnyei ,kicsi nyálas kezeivel pedig hisztirohama közben ide oda kalimpált. De most ezzel nem is foglalkoztam ,inkább azzal ,hogy ott álltam a tükör előtt ,ami tele volt bébiétellel ,a világ összes izében, meg minden babaital. De melyiket is kéne neki most adnom? A répapürét minden gyerek szereti nem?
Hát valahogy egy kézzel megoldottam a melegítést, a tányérba tálalást ,meg ilyeneket. Betettem a gyereket a sékébe és ,próbáltam ahogy Zoe szokta ,"repülő" módjára a gyerek szájába nyomni a pürét. Egy pillanatra abba hagyta a sírást, összeszorította pici vörös ajkait és megrázta kicsi fejét ,miközben könnyei lefelé folytak hófehér arcán, aztán újra kezdte a sírást. akkor inkább próbáljunk meg valami mást. Sütőtök püré. Remek lesz... Jah, ezt gondoltam ,de teljese ugyanez történt ,nem sikerült elérnem ,hogy egyen. És utána még tízszer megpróbáltam, mindent ajánlgattam neki de semmi.
Pici kezeit ki és be csukogatta görcsösen. Ennyit még én is tudok, ilyenkor fel kell vennem. A sírést abbahagyta ,fejét pedig vállamra tette és ütne kezdte mellkasom. na most mit akar? Talán álmos?
De nem jött be. Betettem az ágyába és ismét sírni kezdett. Rendben akkor a harmadik és egyben utolsó lehetőség, hogy a pelenkánál van gond.
KITALÁLTAM!!!
De én nem fogom tisztába tenni. Majd az a személy tisztába teszi ,aki 2órás szenvedésemet átaludta a kanapén.

- Rebecca.... Kelj fel. - Térdeltem le hozzá a kanapéhoz. öccsével a karomban ,aki még mindig sírt ,elnyomva hangomat. - Van egy meglepetésem. - Húztam fel szabad karommal ,másikkal pedig szorosabban magamhoz húztam a kisebbet.
- Segítened kell. Én nem tudok pelenkázni. - Meg úgy nem is akarnék. - ezt inkább csak halkan tettem hozzá. De az a lényeg ,hogy sikerült behúznom a lányt a gyerekszobába. - Kérlek. - Néztem Rebeccára segítségkérően. Ha nem segít ,én öngyilkos leszek....